Az új barát

Az új barát.

     Volt egyszer egy kis nyuszi, aki a tisztás mellett, egy nagy fa alá ásott odúban élt. Sokat járt szüleivel a tisztásra friss leveleket enni. 
     Nem történt ez másképp aznap sem, mikor annyira korán keltek, mint még soha. Nem szoktak ennyire hamar ébredni, de apukája felrázta őt és anyukáját. Korán kellett kelni, hiszen apukája érezte, hogy ma eső lesz. Ha jól akarnak lakni anélkül, hogy eláznának, hamarabb kell kelniük.
     Elindultak hát akkor, mikor a Nap sugarai megcsillantak a nagy fa harmatos levelein. Volt ám bőséggel finom zsenge levél, rügyező bokor, illatos virág! Nagyon tetszett a kis nyuszinak ez a pompás látvány. Szaladt egyik virágtól a másikig. Megszagolta mindet. Gyönyörködött színükben, formájukban, illatukban. Megcsodálta a méheket is, amint szorgosan a virágport gyűjtötték. Egyikükkel szóba is elegyedett.
     -De jó lehet naphosszat szebbnél szebb virágokra repkedni - eként szólt egyikhez.
     -Igen, tényleg nagyon jó dolgunk van nekünk méheknek. Bár kicsit fárasztó egész nap a virágport gyűjteni, de nagyon fontos a mi munkánk - felelte a kis méh.
     A kis nyuszi megsajnálta őt és felajánlotta segítségét.
     -Hát majd cipelem én helyetted a virágport! - szólt daliásan.
     A kis méh nagyot kacagott:
     -Igazán kedves vagy, de a te hatalmas mancsaid nem erre valók. Ez az én dolgom, a tiéd meg a szaladgálás meg a gyökerek kiásása.
     De azért folytatták a beszélgetést. A kis méh hébe-hóba hazarepült egy-egy adag virágporral. Olyankor sokáig távol volt. Messze volt a méhkas. Addig a kis nyuszi falatozott.
     Már jó ideje így telt az idő. Elég magasan járt a Nap. Fülledté vált a levegő.
     Mikor egyik alkalommal visszatért a kis méh, éppen a virágok formájáról tartott kis előadást a nyuszinak. Annyira belemerült a tudományba, hogy észre sem vette, hogy a többi méh hazaindult. Ők már látták az esőfelhőket. Éppen a liliom hosszúkás szirmairól mesélt amikor egyszercsak: DÖRR-CSÖRR! Óriási dörgéssel megérkezett a vihar. A szél hirtelen feltámadt, eső illatot hozott. Riadalom lett úrrá a kis nyuszin. Keresni kezdte a szüleit. Apukája éppen kiáltott is neki.
     -Gyere haza velünk, jön a vihar!Az odúban biztonságban leszünk!
     A kis nyuszi gyorsan elköszönt újdonsült barátjától. Aztán gyorsan szülei után szaladt. Hamar eleredt az eső is. Hatalmas cseppekben, sűrűn esett. Egy ideje már futott, mikor egy gondolat megálljt parancsolt a lábainak: "De hát a kis méh. Ő biztosan nem ér haza olyan gyorsan. Segítenem kell neki!" Azzal sarkon fordult és egyenesen vissza szaladt, ahhoz a virághoz, aholt elköszöntek egymástól. Keresni kezdte őt.
     -Kis méh, merre vagy kis méh!?
Nem sokáig kellett keresni. Az egyik pitypang levelén ácsorgott teljesen elázva. Nagyon sápadt volt, kimerült.
     -Így semmiképp nem jutsz haza - mondta a kis nyuszi. - Segítek neked hazaviszlek az odúba - mondta.
     Azzal kis mancsába vette aprócska barátját, tépett egy hatalmas lapulevelet, azt tartotta a kis méh fölé, majd lassan az odú felé indult.
   -Hol voltál ennyi ideig? Miért fordultál vissza? - kérdezte tőle apukája, aki már régen otthon várta párjával csemetéjüket.
     -Vissza kellett mennem, segítenem kellett a barátomnak. Ő méh, nem tud repülni az esőben - mondta, azzal a kis méhet lerakta egy kőre, hogy megszáríthassa elázott szárnyait.
     -Tényleg - mondta nyuszimama. - A méheknek nagyon veszélyes az esőben kijárni a méhkasból. Jól tetted, hogy segítettél neki.
     A délutánt beszélgetéssel töltötték. Kipihenték a nagy riadalmat. A kis méh szárnya hamar megszáradt. Mikor kicsit jobban érezte magát a kis nyuszi megkérte, hogy fejezze be, amit a liliom szirmairól mondott. A kis méh boldogan mesélt, a nyuszik pedig nagy odafigyeléssel hallgatták.
     Így telt a délután. Sokat kacagtak együtt, jót beszélgettek.
     Elállt az eső. Kisütött a Nap. A dörgésnek már nyoma sincs. Csak egy-két esőcsepp csöpög a fa leveleiről: CSÖPP-CSÖPP. A kis méh udvariasan megköszönte a segítséget és a vendéglátást, majd útnak indult haza. A kis nyuszi sokáig a fa alatt állva integetett kis barátjának, tudta, hogy holnap újra találkoznak a réten.
     A nyuszi papa nagyon büszke volt fiára.
     -Kis nyuszim, nem is tudtam, hogy ilyen bátor és nemes lelkű vagy! Örülök, hogy segítettél, nagyon szép dolog volt.
    A kis nyuszi széttárt karokkal így felelt:
 -Persze, hogy segítettem. Hiszen erre valók a barátok, nem?