A Kis Sárga Traktor IV - Dénes baba és Felhőcske a bárány

A Kis Sárga Traktor IV - Dénes baba és Felhőcske a bárány.

     Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Kis Sárga Traktor, aki egy szép tanyán élt. Ott segített a gazdának a jószágok körüli munkában. A gazda jó szívű, szorgalmas ember volt, akárcsak a felesége.
   Tél volt. Hideg, hófúvásos, zord tél. Tipikusan az a fajta tél, amikor az embernek nincs semmi kedve kimenni a házból, hanem inkább egy bögre forró teával egy fotelben, egy nagy pléd alatt nézné, hogy ropog a tűz a kandallóban.
      A gazdának és feleségének kisfia született. Picike, aranyos, kékszemű kisfia, akit Dénesnek hívtak. Egész nap a hàzban volt anyukájával, mert a zord időbe nem lehet a babát kivinni. Naphosszat csak aludt, evett, meg gőgicsélt, sírdogált. A Kis Sárga Traktor mindig benézett rá az ablakon, mikor arra járt. Nagyon kedvelte az újdonsült családtagot. Sokat mesélt az istállóban a lovaknak, a teheneknek és a bárányoknak Dénes babáról. Nagyon szívesen hallgatták ezt az ott élő állatok, főként Juci a birka mama, mert neki is akkor született egy kis hófehér báránykája amikor Dénes baba.
    Telt-múlt az idő. Mindjárt karácsony. Dénes baba egyszer csak nyugtalanná vált. Nem tetszett neki az ablakból a hóesés nézegetése, se a ropogó tűz, se anyukája éneke. Valami hiányzott.      Egyre hidegebb lett. Odakint az állatok is egyre jobban fáztak. Felhőcske a bárány - mert így nevezte el az anyukája - is egyre jobban bégetett, nem tetszett a nagy hideg neki. Se a gazda, se a felesége, se a Kis Sárga Traktor nem érezte így jól magát. Mindenki azon gondolkodott, hogyan lehetne megoldani a problémát.
    Egyszer a gazda feleségének ötlete támadt:
    -Mi lenne, ha vásárolnánk a kicsinek egy rongybabát? Azzal játszhatna és nem sírdogálna annyit. - mondta.
    -Óriási a hó a határban. Tavaszig biztos nem tudunk elmenni a városba. - válaszolta a férje. -
Valami mást kell kitalálunk.
    Így teltek a napok. A Kis bárány is bégetett, Dénes baba is sírdogált. Egyik nap aztán a Kis Sárga Traktornak eszébe jutott a megoldás, el is mondta a gazdának, akinek nagyon tetszett az ötlet.
   Eljött szenteste napja. A gazda felesége süteményt sütött, Dénes baba a kiságyában sírdogált, a gazda az állatokat etette a Kis Sárga Traktorral. De este valami nagyon különleges meglepetéssel készült. Vacsora után kiment az istállóba és a kabátja alá vette Felhőcskét. Juci a birka mama nyugodt volt, mert tudta, hogy gazdája jó helyre viszi kicsinyét. A gazda beosont a házba és a kabát alól kivette Felhőcskét. A felesége nagyot nézett.
    -Hát te meg mit csinálsz? - kérdezte.
    -Á Kis Sárga Traktor ötlete volt. Hátha beválik - válaszolt.
     Azzal odafektette a kis bárányt Dénes baba mellé. Felhőcskének nagyon tetszett a puha ágy, hát még a jó meleg. Dénes babának a bari finom gyapjú-szalma illata tetszett. Csak nézték egymást. Mindketten boldogok voltak. Hamar el is aludtak miközben a gazda és felesége mosolyogva nézték őket. Összebújva szundikáltak.
    - Esténként behozom Felhőcskét amíg ilyen hidegek vannak. - mondta.
    Így is tett. Minden este a kabátja alá vette a kis bárányt és behozta Dénes babához. Jól érezte magát a bari is a jó meleg házban és a baba sem sírt már, mert volt egy kis cimborája, igaz, nem rongybaba hanem egy kis bárány személyében.
    Tavasszal aztán elmentek a városba és vettek a fiuknak egy rongybábut. Természetesen a bárány alakút választotta. Onnantól kezdve napközben anyukája kivitte Felhőcskéhez a fűbe játszani, este pedig mindig azzal a bábuval aludt.
    Ha a tél hoszabb lett volna, az én mesém is tovább tartott volna.