Fülöp kalandjai VIII: Henrietta és a gyerekek

Fülöp kalandjai VIII: Henrietta és a gyerekek.

     Egyszer volt, hol nem volt, volt hogy egyszer egy Kis Sárga Traktor, akit Fülöpnek hívtak. Fülöp egy nagy tanyán élt a gazdával és családjával.
     Fülöp és a gazda egy nap elindultak, hogy megnézzék a szántóföldi növényeket, mert kíváncsiak voltak hogy nőnek. A szántóföld az erdő túloldalán volt. Fülöp tehát korán reggel odaparkolt a ház elé, hogy a gazda felszállhasson. Hosszú útra készültek, Fülöp feltankolt hűtővízből, és a gazda is hozott magával egy jókora darab sonkát, meg kenyeret.
     Elindultak. Hosszú volt az út, de Fülöp kedvenc hobbijának hódolt közben: virágokat nézegetett az út szélén. Talált pipacsot, szarkalábat, de még egy sárga tulipánt is. Néhány óra után meg is érkeztek. Megnézték a növényeket. A gazda elégedett volt azzal amit látott, így hát elindultak haza. Csakhogy, amint elindultak, óriási vihar kerekedett felettük és hatalmas szemekben zuhogni kezdett az eső.
     -Gyerünk az erdőn keresztül. - mondta a gazda.
     -Igen, jó ötlet.- vágta rá Fülöp. -Száraz időben kényelmes megkerülni az erdőt, de ha az esőben sarassá válik a földút, akkor érdemes lehet az erdőn keresztül hazamenni. Lassan halad az ember a növények miatt, de a fák védelmet nyújtanak az eső ellen.
     Így is tettek. Fülöp begurult az erdőbe és elindult a tanya irányába. Alig mentek néhány perce, amikor meg kellett állniuk. Belehajtottak egy óriási pókhálóba. A gazda letörölte az arcát, aztán így szólt:
     -Azta mindenit! Ez aztán jókora pókháló!
     -Igen, jó sok idő volt megszőni! - jött a válasz.
     Fülöp és a gazda nagyot néztek. Vajon ki szólt hozzájuk?
     Ebben a pillanatban egy óriási pók ereszkedett alá a lombokból.
     -Sziasztok, Henrietta vagyok. Ez pedig az én hálóm volt. - mondta. - Sokáig dolgoztam rajta, de ez segít rovart fogni az én 99 pókcsemetémnek. 
     Fülöp és a gazda illedelmesen bemutatkoztak majd felnéztek a fejük felett lévő fára és meglátták Henrietta 99 pókcsemetéjét.
     - Ne haragudj, nem akartuk a hálót tönkretenni, csak haza szeretnénk jutni az erdőn át. - mondta a gazda.
     -Na de a háló... Egy teljes nap lesz mire rendbe hozom. Addig mit adok enni a gyerekeimnek? - kesergett Henrietta.
     Fülöp egy kérdéssel fordult a gazdához.
     - Nem maradt még abból a sonkából amit magaddal hoztál?
     - De jó ötlet, - vágta rá a gazda - ha gondolod, itthagyom neked és a gyerekeidnek, amíg a hálót rendbehozod. - mondta a póknak.
     - Köszönöm, kedves gazda. Ez igazán jó ötlet. - vágta rá Henrietta.
     A gazda kivette a megmaradt sonkadarabot, 99 apró darabra vágta és rátette egy kidőlt farönkre.
     - Ez elég lesz holnapig. - mondta a gazda.
     Ezután elbúcsúztak a pókoktól és folytatták útjukat. Mire hazaértek, az eső elállt és kisütött a Nap. Otthon Dénes baba hintázott az almafa alatt. Kiabált az apjának messziről:
     - Apa, apa! Deje, mit játtatok?
     - Na! Elámul, ha elmeséljük a pókokat. - súgta oda a gazda Fülöpnek.
     Ha Henriettának nagyobb hálója lett volna, az én mesém is tovább tartott volna.