Majális

Történt egyszer. Nem is oly rég.
Pont úgy ahogy mondom.
Majàlison voltunk éppen,
Nem messze a strandon.

Arcfestés, meg ugrálóvár,
Fagyik szépen sorban.
A színpadon változatos,
De főleg gyerekprogram.

Jöttek egyszer néptáncosok.
Szép, cifra ruhákban.
Rúgtàk a port akárcsak
Parasztok napszámban.

-Látod fiam! Milyen szép a ruhájuk!?
Milyen jól áll nekik, mosolyog a szájuk.
Gyönyörűen tàncolnak és énekelnek mellé.
Gyönyörű hobbi ez. Na, idefigyeljél.

Szeretnél-e te is ily szépen tàncolni?
Csizmában kalapban, tapsolva csápolni?
Táncod után majd ünnepel a páholy.
Azt mondta erre a fiam: -"Én maradok, te táncolj!"

Lett is nagy kacagás, mind aki hallotta.
Nevetett ő is, a kicsi ebadta.
A kacagástól félhangon azt mondtam:
-Gyerünk fiam, nézzük meg mi zajlik amottan.

Egy fickó és egy nő madarakat mutogat.
Ragadozó madarakat. Nézzük meg azokat.
Csodaszép a tolla, fantasztikus állat.
Láttam már én is ilyet, de csak néhányat.

-"Látod fiam! Milyen csodás, milyen szép a tolla.
Karmával a kisegeret pikk-pakk megfogja.
Erős a lába és a szeme is kiváló."
Csak nem akarja csodálni a kis csávó!

Nem adom fel. Dícsérem még. Hátha meglesz haszna.
-"Gyorsan repül, talán még a vonatot is lehagyja.
Ha vadászik előtte nincsen akadály."
Erre ő azt mondta: -"Hisz ez egy papagáj!"

Ránknézett a solymásznőci szúrós, morcos szemmel.
-"Gyerünk innen kicsi fiam. Megsértődik, megver!
Ha te nem lennél fiam, téged ki kéne találni!"
Ki mulatott aznap legjobban? Most hallottad. Találd ki!