A hód ajándéka

A hód ajándéka.

     Pistit nagyon érdekli a természet. A fàk, a virágok, a bogarak. Igazából minden állat és növény. Már régóta szeretett volna horgászni is. Sokat beszélt erről otthon. Apukája meg is ígérte neki, hogy hétvégén elmennek a közeli patakhoz, hátha horgukra akad valami. Biztosan jól fogják érezni magukat. Pisti majd kiugrott a bőréből örömében, attól kezdve még többet beszélt a horgászatról.
     Eljött a szombat reggel. Már egy ideje ébren volt Pisti. Hajnal óta csak a pecára tud gondolni. Ide-oda rakosgatta kis fejecskéjét a párnájan. 'Vajon lesznek ott madarak is? Biztosan lesznek, a mesékben is vannak madarak a patakparton. Biztosan látunk majd pillangókat is, nameg ugye a halacskák. Apa ügyes. Biztosan sok halacskát fogunk majd.' Eként filozofál. Végre, apa is felkelt: főzi a kávét! Picit később benéz Pisti szobájába. Majd halkan odaszólt:
     -Psszt. Ébren vagy? Lassan öltözhetünk.
     Pistinek nem kellet többször mondani. Kipattant ágyából, felkapta traktoros pólóját és nyuszifejes kis nadrágját.
     -Kész vagyok! - kiáltott fel.
     Apukája látta rajta a buzgalmat. Nem is húzta az időt. Elindultak hát az autóval a patak partra.
    Mikor odaértek, egyből a víz felé vette az irányt Pisti. Csodálta a fodrozódó hullámokat, a csobogó vizet, a szitakötőket a parton.
    -Apa, ugye sok halacskát fogunk ma?
    -Hát, remélem! - felelte az apukája.
     Pisti apukája a botot elővette, előkészítette a pecához. A horogra kukoricát tűzött. Aztán jól meglendítette a botot és a kukorica a vízben landolt.

     -Most vàrunk - mondta.

     -Várunk, jó. De meddig? - kérdezte Pisti.

     -Hát, ha szerencsénk van nem sokáig. - felelte apukája.

     'Ez biztos gyorsan megy. Csak arra mennek a halak, megkóstolják a kukoricát aztán PUFF! A halacska a parton van.' Így gondolkodott.

     Pisti még sosem látott halat ami akkor "jött ki" a vízből.

     Eltelt egy óra, de még semmi. Pisti egy követ piszkált egy bottal. Azzal próbálta elütni az időt. De ez nem kötötte le sokáig. Aztán madarakat keresett a fákon, de annyira magasan voltak, hogy ezt sem élvezte. 'Foghatna már valamit apa.'

     Egyszer csak valami zörgést hallott a fa mögül a nádból. Mintha valami megrázta volna a nádat. Pedig senki nem volt ott rajtuk kívül. Apukájára nézett, aki a horgászbot végét figyelte mozdul-e már?

     -Apa, apa, hallottad? - kérdezte.

     -Mit, a nádat? Csak a szél.- legyintett.

     De Pisti kíváncsi volt. Közelebb ment. Aztán meglátott egy kis cuki szőrös lényt, ami pont őt nézte. Egészen a nád tövében, de mégis látható volt. Jól végigmérték egymást. A lénynek sötét orra volt, meg hatalmas fogai voltak. Vizes barna bundája, meg olyan lapos fekete farka, mint egy lapát. Pisti mozdulni sem tudott. Sosem látott még ilyen valamit. Biztosan valamilyen állat. 'Vajon kell félnem tőle?' Elmélkedett magában. Aztán hozzászólt:

     -Szia, Pisti vagyok. Te mi vagy?

     Válasz természetesen nem volt. Pisti folytatta:

     -Itt laksz a vízparton?

     Válasz nincs. Kicsit közeledett a kis teremtmény felé, de az gyorsan sarkon fordult és eltűnt a nádasban nagy csörgéssel.

     Pisti apukája a zajra felkapta a fejét.

     -Pisti, Pisti, merre vagy?

     -Itt vagyok apa! Képzeld, láttam valamit! - ujjongott apukájának, aztán elmesélte neki mivel beszélgetett. Apukája csodálkozva hallgatta, aztán nagyot kacagott.

     -Pisti, hiszen az egy hód volt. Vízparti állat. Egészen ritka, hogy ember előtt mutatkozik. Ez aztán a történet. Ha ezt elmeséled anyának...

     De csitt. A bot végén a kapásjelző halat jelez. Pisti apukája odasietett, megemelte a botot, aztán szaporán tekerni kezdte az orsót. Semmi. Pisti elszontyolodott. Aztán eszébe jutott a hód. Odaszaladt a nádhoz, hátha visszajött, de ott is semmi.

     Se halacska, se hód! Pisti nem tudott úrrá lenni érzésein. Elpityeredett. Apukája hiába próbálta jobb kedvre deríteni, sehogy sem ment. Elővett hát egy plédet. Ráfektette a kisfiút aki álomba sírta magát. Pisti apukája maga is sírásra biggyesztette száját. Nem szereti fiát csalódottnak látni.

     -Csak azért is megmutatom neki… hogy milyen szép halak laknak a patakban.

     Bedobott, aztán újra, aztán megint...

     Látta mindezt a kis hód a nádasból, s bár nem kedvelte annyira az embereket, mód felett megsajnálta Pistit és az apukáját. Gyorsan fogott hát egy fadarabot és vadul rágcsálni kezdte.

     Eltelt egy kis idő, mire Pisti apukája megnyugodott, de halat még mindig nem fogott.

     Közben Pisti is ébredezni kezdett. Kinyitotta kis szemeit, aztán gyorsan be is hunyta őket. Nem hitt nekik. Újra kinyitotta szemeit. Hát láss csodát, a kis hód ott ácsorgott a pléd szélénél. Egy kicsit nézték egymást, aztán a hód szaladásnak eredt.

     - Láttad apa? - kérdezte Pisti apukáját.

     - Láttam. - mondta. De nem akart hinni a szemének.

     - Biztosan kíváncsi a kis barátunk. - mondta Pisti.

     Aztán észrevett egy fából készült tárgyat a pléden. Úgy nézett ki, mintha egy kisgyerek faragta volna ki. Még alakja is van. Igen. Határozottan úgy néz ki mint egy hal. Pisti körbenézte. Aztán büszkén mutatta apukájának.

     - Apa, apa, nézd! A hód faragott nekem egy halacskát, - kiáltotta örömkönnyekkel teli szemmel.

     Apukája már megint nem hitt a szemének, de nem tudott vitatkozni. PISTI KAPOTT A HÓDTÓL EGY KIS FARAGOTT HALACSKÁT! El sem akarta engedni. Olyan boldog volt.

     Aztán egyszer csak: CSÖRR-CSÖRR! A kapasjelző... Pisti apukája gyorsan odaszaladt, felkapta a botot. Óvatosan tekerni kezdte az orsót. Nem akarta elszakítani a zsinórt. Finoman vezetgette a halat a vízben, próbálta a part felé terelgetni a bot segítségével. Aztán a vízbe merítette a szákot és hopp! Egy pillanat múlva már a parton lévő matracon volt a hal.

     -Apa, ez milyen halacska? - kérdezte Pisti.

     -Ez kisfiam egy ponty. Gyönyörű. Olyan nehéz mint egy dinnye. - felelte apukája. - Ezt ha meglátja anya, biztosan odáig lesz majd.

     Pisti megsimogatta a halacska hideg, pikkelyes oldalát.

     -Apa, apa, ezt a halacskát inkább engedjük vissza. Már van egy.

     És ránézett a faragott halra amit azóta is szorongat.

     - Apa, megyünk haza? Elfáradtam.

      Este mikor ágyba bújt mosollyal az arcán nézegette a kis faragott halacskát, majd így szólt:

     - Apa, apa, legközelebb is mehetek, veled horgászni? Nagyon jó mulatság volt. Hátha találkozok megint az új barátommal.