Az új erdei lakó

Az új erdei lakó.

Élt valahol a városi állatkertben egy nagyon aranyos kis őzike. Gondozója születésétől fogva törődött vele és gondozta. Friss füvet adott neki és forrásvizet. Az őzike néhány nap után lábraállt, elkezdett szaladni. Az őzike a riss fűtől és a víztől megerősödött és szépen felcseperedett. Egy nap így szólt az őzike a gondozójához:

• Mivel már elég nagy vagyok és megerősödtem, elmegyek új otthont keresni. Köszönöm neked a sok törődést, gondosodást.
• A gondozó így szólt:
• - Nagyon sajnálom, hogy elmész tőlem, de én elengedlek. Vigyázz magadra!
• Miután a gondozó megölelte búcsúzóul a kis őzikét, az őzike elindult. Ment, mendegélt, egyszer csak meglátot egy erdőt, bement. A Mókus meglátta a kis őzikét, rögtön szólt Bagolynak, hogy szóljon már Mackó Papának. A Bagoly el is repült, vitte a hírt. Az erdei állatok összegyűltek az erdő főterén. Az őzike egy kicsit megszeppenve állt közöttük, majd Mackó Papa Így szólt:
• - Gyere közelebb kis őzike, ne félj! Ez az őzike messzi állatkertből jött ide közék. Legyetek hozzá barátságosak.
• Az őzike így szólt:
• - Örülök, hogy itt lehetek köztetek, de van egy kis gond, még nincs nevem.
• Mackó Papa kis gondolkodás után így szólt:
• - Legyen a neved Filippó. - mondta Mackó Papa. Majd így folytatta: Tetszik a neved kis őzike?
• - Örülök, hogy lett nevem, nagyon tetszik. Remélem boldog leszek köztetek- mondta Filippó.
• Az állatok örömmel fogadták a kis őzikét, sokat játszottak vele. A mai naptól a kis őzike boldogságban élt új barátaival az erdőben.