Az űrhajós műanyag palack

Az űrhajós műanyag palack.

Tíz, kilenc, nyolc… Dani ül a fürdőkádban, kezében egy vízzel teli műanyag palackot tart a magasba. Szorosan kell fogni az oldalát, ahol a két lyuk van, hogy ne folyjon ki a víz. Miért folyik ki? Most nincs időm elmondani! Négy, három… Hajtóműveket beindítani! (Most kell gyorsan elengedni a lyukakat! Látod? Sugárban spriccel!) Kettő, egy… BÍÍÍUMM! Elengedtem a palackot, és leesett, nagyot csobbant a kádban. Az egész nagyon gyorsan történt, de mindjárt elmondom mit kellett megfigyelni. (Véletlenül ki is fröccsent a víz a kádból, de nem baj, mert ez most egy tudományos megfigyelés.) Szóval, ez a palack egy űrhajó. Amikor elengedtem, és esett lefelé, akkor olyan volt benne a víz, mint az űrhajósok a súlytalanságban. Ezért nem spriccelt közben.
Többször is megismételtem, és nagyon kell figyelni, mert hamar földet ér a palack-űrhajó.
Egy igazi űrhajónak több órába telik mire a kilövés után eltávolodik annyira a Földtől, hogy súlytalan legyen. A súlytalanság ugyanis ezt jelenti, hogy nem hat rá a gravitáció, nem vonzza magához a Föld, hanem minden lebeg. És esés közben a palackból sem vonzotta ki a gravitáció a vizet. Valójában az igazi űrhajósok is így gyakorolnak a küldetés előtt, még a Földön egy zuhanó repülőben próbálják ki milyen a súlytalanság. Felszáll, zuhan, felmegy és újra zuhan.
A palack-űrhajó küldetése sikeres volt. (Dani fürdővize kihűlt, vége a kísérletnek.) Hátravan még a legfontosabb: nevet kell adni az űrhajónak. Az igazi űrhajóknak és űrjárműveknek csupa olyan neve van, ami valami jó: kíváncsiság, állhatatosság, kihívás… Az én űrhajóm neve: Bátorság.