Lakodalom katalizátor nélkül

Lakodalom katalizátor nélkül.

Hol volt, hol nem volt, Benzol-földén innen, de Metán országon túl, volt egyszer egy meseszép királyság, amit az alkének laktak. Hosszú idők óta békében éltek itt együtt a mindenféle nyílt láncú telítetlen szénhidrogének. Alkén király igazságos, jó uralkodó hírében állt, és az összes alattvaló megtalálta a boldogulását akárhány kettős kötést is tartalmazott.

Hanem volt az öreg királynak egy nagy bánata. Egyetlen szem leánygyermekének, Sztirol-nak, nem talált megfelelő vőlegényt, így nem akadt a királyságnak trónörököse.

Híre ment a kémia világában, hogy Sztirol királylány eladósorba került. Jöttek is sorra a legények, de egyikük sem felelt meg a vőlegény szerepre. Végül a király úgy döntött, a lányát Hidrogén úrfihoz adja, aki atomi formában első helyen állt a periódusos rendszerben.

Már csak az volt a probléma, hogy Sztirol kisasszonynak sehogy sem sikerült Hidrogénnel reakcióba lépnie. Akármennyire is próbálkoztak, nem jött létre a hőn áhított alkán.

Búsult a király erősen, messze földről hívatott kuruzslókat és alkímistákat, hátha valaki megtalálja a módját, miként katalizálják az ifjú pár kézfogóját. Addig-addig tanakodtak a tudósok, mígnem megállapították, itt bizony palládiumra lesz szükség. Az ám, de a platinafémek birodalma nagyon messze esett az Alkén királyságtól. Szegény királynak igencsak főtt a feje, hogyan jusson hozzá a szükséges katalizátorhoz.

Helyi szokás szerint rögvest kihirdették, hogy a birodalom azon lakója, aki bemerészkedik a fémek földjére, és a király színe elé hozza Palládiumot, busás jutalomban részesül. Özönlöttek a kalandorok erre a hírre, messziről jött nemesgázok, hirtelen természetű radioaktív izotópok, sőt még nagydarab aminosavak is. De egy sem járt sikerrel.

Aztán egy szép napon, mikor az öreg Alkén király már úgy megvénült, hogy alig bírta irányítani az országot, egyszer csak felbukkant egy újabb merész idegen. A jövevény egy halogén volt, és Bróm névre hallgatott. Mikor a palota őrzői meglátták, hogy üres kézzel érkezett, be sem akarták engedni, de addig-addig erősködött, végül csak a király színe elé járulhatott.

Alkén király már ágyban feküdt, szinte nem is maradt benne élet. Mellette ült a leánya, és fogta a haldokló kezét. Mindkettőjük lelkét mélységes szomorúság járta át, amiért trónörökös nélkül marad az ország. Azonban amint Bróm úrfi belépett a terembe, Sztirol kisasszony arca felragyogott. A királylány a jövevény felé nyújtotta telítetlen oldalláncát, és könnyűszerrel lejátszódott az addíció.

Ezt látván Alkén király is rögtön erőre kapott, azon nyomban kihirdette Bróm és Sztirol mennyegzőjét. Hetedhét országra szóló lakodalmat csaptak, és azóta is boldogan élnek. A királyi udvart pedig benépesítették a vígan hancúrozó kis sztirolbromidok.