Bálint és Piri

Bálint és Piri.

Burgonya Bálint idilli környezetben töltötte ifjúkori életét a zöldbab, a karalábé, a karfiol, a kapor, a káposzta, a spenót, a fokhagyma és a saláta szomszédságában. A kert másik felében lakott Paradicsom Piri, aki ugyancsak nagy szeretetnek örvendett a vöröshagyma, fokhagyma, bab, karalábé, kukorica, retek, spenót és sárgarépa szeretett közösségében. Szépen fejlődtek, boldogan éltek, illetve élhettek volna, ha meg nem pillantják egymást és szerelemre nem lobban a szívük.

Nem tudok élni nélküle, mondta Piri a szüleinek.
– Ne beszélj szamárságot, nem illetek össze és még az se biztos, hogy Bálint téged szeret.
– Tudom, hogy szeret, hiszen a szellővel üzent.
– Nem mehetsz, és jobb, ha erről nem is nyitunk vitát. Itt a helyed, nem akarjuk, hogy bármi bajod essen.

Szinte Pirikével percre pontosan Bálint is megvallotta szüleinek a lány iránt érzett ellenállhatatlan vágyát.
– Édes gyermekem, miért nem jó neked a barátaink között? Hová is mennétek? Biztosan Pirikét sem engedik a szülei a vesztébe rohanni.
– Piri engem szeret, nem érdekli őt a hagyma, a spenót vagy a káposzta.

A fiatalok alig tudták kivárni, hogy az éj sötét leple alatt maguk mögött hagyhassanak mindent. Pontban éjfélkor találkoztak és nagy egyetértésben indultak el az Allelopátia utcába, amiről a tücsök ciripelte el nekik, hogy oda költöznek mindazok, akik szabadon akarnak élni, akik készek arra, hogy beteljesítsék vágyaik, akiket nem kötnek a konvenciók.

Ott élt egymással Fokhagyma Feri és Borsó Bea, Káposzta Károly és Brokkoli Bori, Dió Dániel a Zöldséges lányokkal és még sokan mások, akiket a család kivetett magából. Egy ideig elkerülte őket a baj, éltek, mint Marci hevesen, békességben, szerelemben, boldogságban. Ám egy borzalmas napon véget ért az idill: sűrű sorban jöttek a burgonyabogarak és a penészgombák, melyek először Bálintot támadták meg. Segíts kedvesem, kiáltotta kétségbe esve Pirikének. Hogy segítsek, hiszen már engem is elleptek?

Azonban nem csak ők szenvedtek, hanem az egész kolónia. Nézzetek rám mondta Borsó Bea! Milyen satnya és sovány vagyok, szinte zörögnek a csontjaim. Hát még mi, kontráztak a Zöldséges lányok, bennünket folyamatosan mérgez Dió Dániel. Engem meg Brokkoli Bori tett tönkre, mondta elhaló hangon Káposzta Károly. Nem fogok elpusztulni miattad, kiáltották egymásnak. A vita és a sértegetés odáig fajult, hogy a párok szakítottak egymással. Károly, aki már rég óta vágyakozva nézett Beára, magához ölelte a törékeny lányt, aki ezt egyáltalán nem vette rossz néven. Feri csak ezt várta, hiszen minden éjjel arról álmodott, hogy milyen boldog lenne Pirikével, de eddig nem merte szóba hozni, mert tartott Bálint haragjától. Bálint viszont, egyáltalán nem bánta, hogy beteges társa elhagyta, hiszen az ő szíve már egy ideje az egyik Zöldséges lány, a szépséges Zöldbab Zita iránt dobogott. Brokkoli Bori nagyon megalázónak érezte Károly panaszkodását és hűtlenségét, hiszen ő soha nem tett szándékosan semmi rosszat ellene. Ő nem tehetett arról, hogy Károly sorvadozik mellette. Bezzeg most, teljesen kivirult, hogy azt a satnya Beát ölelhette. Sokáig azonban ő sem szomorkodott, mert mellé állt a jó illatú Kapor Kázmér, aki ékes szóval bizonyította, hogy Bori egy olyan csodás teremtés, amilyenről ő eddig még álmodni se mert. A többi Zöldséges lány is mind megtalálta a párját, egyedül Dió Dániel maradt magára, de ezt egyáltalán nem bánta. Én vagyok a legszebb és legterebélyesebb, nem tűrők meg magam mellett senkit, jelentette ki büszkén.

Minden jó, ha jó a vége. Vannak, akik segítik egymást és olyanok is, akik elnyomják és tönkreteszik a másikat. Ha a párok egymásra találnak, akkor boldogan élnek, míg meg nem halnak.

vvv