Bárány mami báránykái

Bárány mami báránykái.

Volt egyszer egy mese nyári,

És egy tanya hortobágyi.

Élt amott egy gazda bácsi,

És egy bárány mami: Sári.

Nagy hassal járt szegény Sári,

Mondhatnánk , hogy lári- fári!

Alig kezdett el sétálni

S megszülettek báránykái.

El is kezdtek kiabálni:

-Beeee! Beeee! – így Sanyi, Fáni.

-Anyukám gyere táplálni!

Nem sikerül lábra állni!

S akkor bárány mami Sári

Így szólt nekik:- Sanyi, Fáni,

Próbáljatok lábra állni,

Csak úgy tudlak megkínálni!

Bár nehézkes lábra állni,

Mégis meg kellett próbálni.

-Sikerült! – kiáltott Fáni.

S elkezdett megvacsorázni.

Sanyi sem akart meghátrálni,

Igyekezett hátfelállni.

Felnevetett bárány Sári:

-Nem győzlek titeket csodálni!

Bárány mami báránykái,

Együtt indultak sétálni

- Olyan mókás!- nevet Fáni

Jó, hogy bele kellett vágni!

Béget Sanyi, béget Fáni:

-Nézd mami, hogy tudunk járni!

-Kicsinnyeim Sanyi , Fáni,

Még ma haza kell találni!

Volt egyszer egy mese nyári,

És egy tanya hortobágyi.

Ott élt bárány mami Sári,

És kicsike báránykái.

Nem kellett már csodát várni,

Itt volt Sanyi , itt volt Fáni.

Összebújva, együtt hálni,

Lehet ennél többre vágyni?

Boldog is volt bárány Sári,

Boldog Sanyi , s kicsi Fáni.

Jöhet rossz nap, jöhet bármi,

Van boldogság evilági!