Mese a kislángosról ( orosz népmesefeldolgozás)

Mese a kislángosról ( orosz népmesefeldolgozás).

Messze a hegyeken túl is,

Élt egyszer egy öregember,

Szeretetben éldegéltek

Sok éve feleségével.

Jó időkben, rossz időkben,

Kitartottak egymás mellett.

A szegénység nem akadálya,

Az igazi szeretetnek.

Egy nap aztán a kisöreg,

Az asszonyát megszólítja:

-Süss ma, kérlek finom lángost

Estére az asztalunkra!

-Sütnék biz én,- így az asszony-

Ha éppen lisztünk is lenne,

A múlt héten elhasználtam

Az utolsó kenyerünkbe.

-Kapard körbe azt a dobozt,

Maradt abba valamennyi,

Meglátod, hogy lehet abból,

Még bíz' egyszer, egy jót enni!

Úgy is tett az öregasszony,

Kikaparta jól a dobozt,

Egy kis plusz munka a jóért,

Tudta jól nem oszt, nem szoroz.

Össze is gyűlt két marékkal,

Kettejüknek éppen elég,

Akadt a köpülő tálban,

Még egy kis tejföl maradék:

Össze gyúrta, dagasztotta,

Rátette a péklapátra,

Olyan szépen meg is dagadt,

Nem volt annak sehol párja!

Forró kemencébe rakta,

Ropogósra megsütötte,

És miután szépen megsült

A párkányra hűlni tette.

Ott pihent a kicsi lángos,

Egy ideig nyugalomban,

De mikor szemét kinyitotta,

El is vágyott onnan nyomban!

Az ablakban elé tárult,

Ez a csodás, színes világ,

Lépett egyet s máris gurult

Az ablakból le, a kerten át!

Gurul- gurul a kis lángos,

Szalad utána az asszony,

Utol érni mégsem tudja,

Ereje sincs, hogy úgy fusson!

Szalad, nevet a kis lángos

Színes pillangókkal játszik.

Zöld mezőn át, virágok közt,

Egyre- másra messze vágyik.

Milyen szép a kerek világ,

Kedve lenne körbe futni,

Úgy érzi bármennyit halad,

Mindig van mit felfedezni.

Összefut Tapsifülessel:

-Hová, hová kicsi lángos,

Tudod épp hozzáillenél,

Az én két sárgarépámhoz!

-Ne egyél, meg szépen kérlek,

Énekelek neked inkább,

Meglátod nem hallottál még,

Ehhez fogható szép nótát!

-Jól van- felel Tapsifüles,

Szeretem a szép dalokat,

Kezdd most rögtön, kicsi lángos,

Megvár addig a jó falat.

„Sötét doboz falán laktam,

Az alján is kuporogtam,

Jó anyácskám összesepert,

Lágy tejföllel gyurkált, kevert.

Forró kemencében sütött,

Konyha ablakában hűtött.

Az ablakból legurultam,

Pillangókkal játszadoztam.

Elhagytam az anyácskámat,

Elhagytam az apácskámat,

És most téged is itt hagylak,

Pedig itten nincs is ablak!"

Azon nyomban úgy elgurult,

Hogy a nyuszi, majd felborult!

Méhecskékkel kergetőzve,

Gurult tovább a kis lángos,

Nem gondolta, hogy a nyuszi

Erre nem is barátságos.

Ámde ekkor, mit gondoltok,

Ki érkezett vele szembe?

Hát bizony, a gonosz farkas,

Azt mondja neki nevetve:

Kicsi lángos ne siess úgy,

Állj meg, mert én most megeszlek.

-Ne egyél meg gonosz farkas,

Inkább énekelek néked!

-Jól van akkor, meghallgatom,

Néhány percet tudok várni,

De ne próbálj, amíg dalolsz

Mellőlem elsomfordálni!

A kis lángos belekezdett,

Éppen úgy, ahogyan eddig.

Tudta ő a szép dalokat

Az állatok mind szeretik.

„Sötét doboz falán laktam,

Az alján is kuporogtam,

Jó anyácskám összesepert,

Lágy tejföllel gyurkált, kevert.

Forró kemencében sütött,

Konyha ablakában hűtött.

Az ablakból legurultam,

Pillangókkal játszadoztam.

Elhagytam az anyácskámat,

Elhagytam az apácskámat,

Otthagytam a Tapsifülest,

S nem is kaptam érte fülest.

De most éppen rajtad a sor!-

Mondja, s máris messze gurul!"

Színes virágok nyomában,

Gurul tovább a kis lángos,

Úgy érezte, a világban,

Ő igencsak kiváltságos.

A félelmet nem ismerte,

Így nem tudott megijedni.

Pedig most egy barnamedve

Próbálta megállítani.

-Hová, hová kicsi lángos,

Állj csak meg egy pillanatra.

Mutatok sokkal jobb irányt,

Erre itt a pocakomba!

Ne egyél meg barnamedve,

Inkább énekelek néked,

Úgy tudom a barnamedvék,

Táncolni nagyon szeretnek.

-Jól van, dalolj kicsi lángos,

-Egyezett bele a medve.

szerette a szép dalokat,

Táncolni is volt ma kedve.

A kis lángos belekezdett,

Éppen úgy ahogyan eddig.

Tudta ő a szép dalokat

Az állatok mind szeretik.

„Sötét doboz falán laktam,

Az alján is kuporogtam,

Jó anyácskám összesepert,

Lágy tejföllel gyurkált, kevert.

Forró kemencében sütött,

Konyha ablakában hűtött.

Az ablakból legurultam,

Pillangókkal játszadoztam.

Elhagytam az anyácskámat,

Elhagytam az apácskámat,

Otthagytam a Tapsifülest,

S nem is kaptam érte fülest.

A farkas is hoppon maradt,

Mert a hasa üres maradt.

De most éppen rajtad a sor!-

Mondja, s máris messze gurul!"

Erdő szélén patak mellett,

Madarakkal játszadozva.

Gurul- gurul a kis lángos,

Kíséri száz madár hangja.

Csörgedező patak mellett,

Rókaasszony áll elébe:

-Hová sietsz kicsi lángos,

Gyere bújj a köténykémbe!

-Ne egyél meg Rókaasszony,

Énekelek inkább néked.

Tartogasd munkába fogni,

A kivasalt köténykédet!

-Jól van- felel így a róka,

Szeretem a szép dalokat.

Egy dalocskára, ha sietek is,

Pár percem még igen akad.

A kis lángos belekezdett,

Éppen úgy ahogyan eddig.

Tudta ő a szép dalokat

Az állatok mind szeretik.

„Sötét doboz falán laktam,

Az alján is kuporogtam,

Jó anyácskám összesepert,

Lágy tejföllel gyurkált, kevert.

Forró kemencében sütött,

Konyha ablakában hűtött.

Az ablakból legurultam,

Pillangókkal játszadoztam.

Elhagytam az anyácskámat,

Elhagytam az apácskámat,

Otthagytam a Tapsifülest,

S nem is kaptam érte fülest.

A farkas is hoppon maradt,

Mert a hasa üres maradt.

Elveszett a medve kedve,

Mert elgurultam előle.

De még mielőtt befejezte,

Rókaasszony megelőzte:

Szép is volna, ha hallanám,

De már olyan öreg vagyok,

Kész csoda, hogy ebben a korban

Élhetek és még nem halok.

Ülj kedveském az arcomra,

Onnan talán jobban hallak,

Hogy, ha szépen dalolsz nekem,

Ígérem békén is hagylak.

Mit tehetett a kis lángos,

Az arcára is felmászott.

S amikor elhelyezkedett,

Énekelni nekilátott:

„Sötét doboz falán laktam,

Az alján is kuporogtam,

Jó anyácskám összesepert,

Lágy tejföllel gyurkált, kevert.

Forró kemencében sütött,

Konyha ablakában hűtött.

Az ablakból legurultam,

Pillangókkal játszadoztam.

Elhagytam az anyácskámat,

Elhagytam az apácskámat,

Otthagytam a Tapsifülest,

S nem is kaptam érte fülest.

A farkas is hoppon maradt,

Mert a hasa üres maradt.

Elveszett a medve kedve,

Mert elgurultam előle.

De mielőtt befejezte,

Rókaasszony megelőzte:

Szép is volna, ha hallanám,

De már olyan öreg vagyok,

Kész csoda, hogy ebben a korban

Élhetek és még nem halok.

Ülj kedveském az orromra,

Onnan talán jobban hallak,

Hogy ha szépen dalolsz nekem,

Ígérem békén is hagylak.

Mit tehetett a kis lángos,

Az orrára is fel mászott.

S amikor elhelyezkedett,

Énekelni nekilátott:

-Megköszönném kicsi lángos,

Csodálatos dal lehet!

De még mindig nem hallom,

Gyere hozzám közelebb!

Ha ráülnél a nyelvemre,

Akkor talán jobban hallak,

Hogy, ha szépen dalolsz nekem,

Ígérem, hogy békén hagylak.

Mit tehetett a kis lángos,

A nyelvére is fel mászott.

S amikor elhelyezkedett,

Énekelni nekilátott:

De biz torkán akadt a szó,

Még mielőtt dalolt volna.

Mert elnyelte, egy pillanat,

Rókaasszony széles torka!