Bárány Peti és a tavasz.

Bárány Peti és a tavasz..

Még a Tél előtt született bárány Peti,

aki a tyúkokat szívesen megkergeti.

Nem látott még Tavaszt,ez neki az első,

a kis hóvirág neki a nyerő! 

Mondta is neki,de szép vagy hóvirág,

s körül ugrálta.

A hóvirág pedig bárány Petit csodálta,

gyönyörű szép volt a bundája.

Csupa zöld a fű ahol élek,mondta Peti 

a döngicsélő méhnek.

De szépek a fák,nini ott egy fecske száll,

harkály meg kopácsol,eszi a férget, s 

a fa nem mérges!

Olyan szépen süt a Nap,de csodás 

a világ,s milyen szép ez a Tavasz,mondta 

a bárány.

Mindenfelé,minden úgy nyüzsög,

olyan boldogan ugra-bugrált a füvön,

amikor egy szúnyog csípte őt fülön! 

Nem bánta,mert tetszett neki a Tavasz,

s a közelben meglátott egy tavat.

Gondolta elszalad odáig,haza ér majd 

vacsoráig.

De szép ez a tó, de jaj,ki van benne?

Olyan a kinézete mint az enyém,

a víz alá bújt egy másik bárány? Gondolta.

Jött egy holló,s feléje repült, kis bárány,

ez csak a tükör képed,te vagy ott a víz 

tükrében,szólt a holló Petihez,aki 

ekkor megijedt,mert a holló csupa -csupa 

fekete volt.

Jaj,s haza futott,ott mamájának mondta,

volt valami károgós ronda a tóparton.

Mosolygott a mama,nem ijesztő a holló bácsi,

csak neki fekete a tolla,s nem száll le a tóra!

Látod Peti kis bárányom, milyen sok szépet 

rejt a Tavasz,majd holnap újra a rétre szaladsz,

de mára ennyi, aludni is kell, nézd a Holdacska 

már az égre kúszott,álmodj szépet kis bárányom!