Barion Pixel

Bárányszámláló


Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas, végeláthatatlan mező. A mezőn tíz bárányka legelt, kilenc fehér és egy pöttöm kis fekete. A kis csapat boldogan legelészett, vígan ették a füvet, s közben araszoltak előre.
Egyszer csak egy hatalma...

Kép forrása: eredeti fotó

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas, végeláthatatlan mező. A mezőn tíz bárányka legelt, kilenc fehér és egy pöttöm kis fekete. A kis csapat boldogan legelészett, vígan ették a füvet, s közben araszoltak előre.

Egyszer csak egy hatalmas kerítéshez értek. Az hatalmas volt, óriási és végtelen. mint a legelő. A tíz kis bárány tanakodott, mi is legyen, s arra jutottak átugorják a kerítést.

Az első bárány szaladt, szaladt és szaladt, ugrott egyet és HOPP – a túloldalt termett.

A második bárány szaladt, szaladt és szaladt, ugrott egyet és HOPP – máris a túloldalt termett.

A Harmadik és a negyedik bárány egyszerre szaladt, szaladt és szaladt, ugrottak egyet és HOPP – máris a túloldalt legelésztek.

Az ötödik bárány is nekilódult, szaladt, szaladt és szaladt, ugrott egyet és HOPP – máris a többiekkel volt.

A Hatodik bárány és a Hetedik bárány egymás hegyén-hátán szaladtak, szaladtak és szaladtak, majd egymás fejéről ugrottak egyet és HOPP – máris a túloldalt teremtek.

A Nyolcadik bárány szaladt, szaladt és szaladt, ugrott egyet és HOPP – a túloldalt termett.

A kilencedik bárány szaladt, szaladt és szaladt, ugrott ő is egyet és HOPP – a többiekkel boldogan legelészett.

A tizedik bárány a kis kicsi fekete volt, a kerítést nézve megijedt a magasságtól és úgy döntött megpróbál a rácsok között átbújni, de sehogy sem sikerült neki. Megpróbált körbe menni, de sehogy sem volt vége a kerítésnek, bármelyik irányba is indult.

Így hát ő is úgy döntött megpróbálja átugorni. azt Szaladt a kis bárány, ugrott egyet, és HOPP – a kerítés tetején landolt. Ingott jobbra, ingott balra, ingott jobbra, majd PUFF! Ugyanazon az oldalt földre érkezett.

Nem adta fel így újra próbálkozott. Szaladt és szaladt a kis fekete bárány, majd ugrott egyet és HOPP – a kerítés tetején landolt. Ingott jobbra, ingott balra, ingott jobbra, majd PUFF! Ugyanazon az oldalt földre érkezett.

A kis bárány még mindig nem adta fel, messzebbről nekilódult, szaladt, szaladt és szaladt, ugrott egyet s átrepülte a kerítést és a túloldalt földre érkezett.

A tíz kis bárány boldogan legelészett, amíg el nem fogyott a fű.

K. L. Georgina, amatőr író

Ezt a mesét írta: K. L. Georgina amatőr író

Egy viszonylag fiatalos, 3 gyermekes anyuka vagyok. Nagyon szeretek meséket kitalálni és mesélni a kicsiknek, és néha előfordul, hogy családon belül is egy házi készítésű mini-történetet/novellát kapnak ajándékba a kicsik-nagyok. Kicsi korom óta érdekel az írás, a rajzolás, voltak verses füzeteim és novellás könyvecskéim, amiben a saját történeteimet írtam. A mitológia, a fantázia világa az ami mindig is megfogott ...

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!



Sütibeállítások