Barbie és a banditák az igazmondás tavánál!

Barbie és a banditák az igazmondás tavánál!.

Barbie boldogan élt a kis szigeten mindent megtett, hogy az emberek szeressék őt és egymást, hogy boldogok legyenek a szigeten. Egy borús reggelen azonban egy csapat ember ment a szigetre, felfordítva  annak békés életét, mindenhol jártak-keltek és csak bajt csináltak, amint eljutott hozzájuk Barbie hatalmas kincsének híre, azonnal elindultak az arany palota felé, ami körül játszadozó pillangók és fényesen csillogó bogarak fogócskáztak, amint meglátták a sokaságot, azonnal elbújtak. Egyedül a pillangó királynő Sofi volt, aki megállt, szembeszállt velük, viszont az egyik férfi nagy nevetve lökte félre, mondván vigyázzon a szépséges szárnyaira, mert ha elveszti nem tud majd röpköni és mások agyára menni! Sofi azonnal sietve repült az őrök felé, ahol kürt szóval figyelmeztette a hercegnőt. Barbie hallva a vészjelzést sietve tért vissza a palotába, mire visszaért azonban ki volt fosztva, mindene eltűnt. A legértékesebb kincse is, amiben a térkép volt, a kincshez a szivárvány tövében, gondolta biztosan meg akarják keresni, a veszélyes út azonban aggódásra késztette.
 - Mi van, ha bajuk esik? Mi van, ha nem érnek oda? Gondolataiba mélyedve toborzott egy kis csapatot és felvéve a harci egyenruháját a rablóbanda után indult. A tengeren csak az ő hatalmas hajója és a banditáké volt, mivel nagy vihar közeledett a kis sziget felé. Barbie kérte a lakókat legyenek nyugodtak, ígéri hamar visszatér majd épségben.
 A hajón az egész legénysége segédkezett a viharral szemben, mindenki jött-ment serénykedett, amint a veszélyes viharon átmentek látták meg maguk előtt a kis hajót, amivel a banditák menekültek. Barbie intett a kapitánynak, hogy lassan menjenek utánuk kíváncsi meddig jutnak. A kapitány bólint és lassan vezeti a nagy hajót, a banditák boldogan esznek -isznak, hisz nagyon sok kincset találtak a szivárvány szigetén és a vezér a térképet szorongatva ünnepelt, mert a kincses ládikára az volt írva a legnagyobb kincs várja azt, ki a térképet követve megleli a szivárvány végét. A hajójuk azonban a vihar miatt megrongálódott, ezért a varázsszigeten kellett kikötniük, ami a boszorkányok és varázslók szigete, féltek is nagyon, de nem volt mit tenniük mert a végén elsüllyed a hajó. Barbiet ismerték és szerették a varázslók, emiatt neki volt engedélye kikötni a szigeten. A banditáknak azonban nem, mikor kiszálltak és elindultak a partra egy hatalmas, de borzasztó éles kacaj hallatszott az égből. A banditák egymást karolva lépkedtek, amíg a barátjuk javítja a hajót. A part szélén megállva csak forognak, mikor a bokrok mozogni kezdenek, szaladva indulnak vissza a hajóhoz, ami meglepő módon nem volt ott, sem a legénység, a víz szélén állva lépkednek a tenger felé, amikor hátranéznek meglátnak néhány cápát úszkálni nagy kényelmesen, ezért arra sem mehettek, amint ismét a homokra léptek megint hallották a kacagást. A fegyvereik után nyúlva néznek mindenfelé. 
Az ég felé néznek szinte egyszerre, amikor látják a sok boszorkányt a seprűjükön szállva körözni, félelmetesen nevetve. A banditák szaladva indulnak az erdőbe és ki merre lát szalad, viszont hiába mentek másfelé, ha mind ugyanott kötött ki, szembe futva egymással esnek a földre, mikor hirtelen a semmiből a fák levelei elkezdenek táncolva szállni az ég felé, ekkor néhány kapucnis varázsló jelent meg, hatalmas botjaikra támaszkodva, mögöttük előlépett Barbie és a kezét a derekára téve sétált eléjük.
- Banditák, ti vagytok a legbutábbak, nem elég, hogy kiraboltátok a szigetem, de sikerült felbőszíteni a varázssziget lakóit!
 Két választásotok van,  egy - vagy a boszokrányok vacsorája lesztek! Kettő- vagy... a varázslók gyakorolják rajtatok a békává változás varázslatát! Gyorsan-gyorsan, egy vagy kettő? - A bandavezér remeg akár a kocsonya, inkább a béka, akkor ha brekegve is de legalább nem minket esznek meg! Barbie nevetve néz a varázslókra, mikor ők körül állják a banditákat és egyszerre koppantanak a botjukkal, a banditák becsukott szemmel várják a varázslatot, nem történt azonban semmi. A vezér egy szemmel nézi, amint a varázslók nevetve beszélgetnek Barbieval kicsit távolabb, kihasználva az adódó alkalmat a partra szaladnak és ellopva Barbie hajóját elmenekülnek. Barbie lassan sétált a part felé, még ott maradt egy kicsit játszani és tanulni a seprűn repülést, aztán fogták magukat és a banditák után mentek, ki a szél hátán repülve, ki a seprűjén ülve. A banditák lassan értek a szivárvány végéhez, ami egy még kisebb szigeten volt, amint partot értek körülnéztek, még meg kellett küzdeniük a nagy sárkánnyal és az igazmondás taván át kellett menniük, amikor a vezér belépett a tóba nevetve kérte társait menjenek utána, nincs is semmi veszélyes! Pár lépés után azonban a térdére rogyva nézett fel, elmondta, pedig nem akarta, hogy sosem szeretett rabolni, ezért is nem bánt senkit sem, a hangjával ijeszt meg mindenkit. Ő mindig is hajó kapitány akart lenni és repülni egyszer mint a meseszép pillangók. A társai követték a példáját és mindenki elmondta a vágyát. Barbie a levegőben nézve követte végig őket. Az igazmondsá folyója nagyon hosszú volt, mire végére értek mindenki lelke könnyebb lett, hisz nem nyomta titok. A tó túloldalán látták a szivárvány meseszép színeit, ami egy kis bokornál ért földet. A bokor árnyékában pihent a szivárvány őre a manó, nagy boldogan üdvözölte a vendégeket, a kalapját megrázva azonnal rengeteg étel - ital termett egy hosszú asztalon, már nagyon rég járt arra vendég - mondja a bajszát megpödörve. A bandita vezér mérgesen lép elé, hogy nem vendégek, hanem ők a gonosz banditák, akik elrabolják a kincset, ha pedig nem adja oda megbánja! A manó oldalra állva kezdett falatozni, mutatva menjenek csak. A vezér kért néhány embert maradjanak és figyeljenek, biztos csapda lesz. A kis bokor alatt volt egy nagy láda, azt kivonszolták a puha homokra, leverték a lakatot, ami úgy csillogott mint egy csillag, amint kinyitották nagy szél és por lett körülöttük, amikor letisztult és felnéztek látták meg a varázslókat és boszorkányokat Barbi hercegnővel az asztal körül, a láda azonban üres volt, mérgesen támadtak neki Barbienak, hol a mesés kincs? Barbie mosolyogva állt meg előttük és intett
- Banditák mi a legnagyobb kincs szerintetek? Az álmaitok teljesítése és a szeretet, nem vagytok rossz emberek, hisz igaz a szívetek, csak az élet elterelte a figyelmetek! A ládában mi volt kérditek? Menjetek haza és meglátjátok, mindenkinek teljesült a vágya és minden kívánsága, amit elmondott a tóban. -  Az ember csak akkor él igazán boldog életet, ha követi a szívét, nem a sok kincs, ami boldoggá tesz, hanem az igaz szeretet, most pedig gyertek együnk, nagy lakomát készített őrmanónk, nem hagyhatjuk kárba veszni! Aztán valakinek haza kell vinnie a hajómat és kincseim! - A bandavezér egy új érzést kezdett érezni, valamiért a lába elindult az asztal felé, az első falatnál fellélegezve nevetett fel, hogy végre szabad lett, nem nyomja a rablás súlya vállát, szabadon élhet ezután! A barátainak is intett, nagy ünnep vette kezdetét, a végén még néhány körre el is vitték a banda vezért repülni, még a felhőkön is szállhattak. 
Az igazmondás tava nemcsak az igazat mondatta, de szívük vágyát is látta, amint kinyílt a láda kiszállt belőle a szerencse csillaga és mindenkinek teljesítette az álmát. A szeretet olyan erő, amit ha nem mutatsz is ki látni és érezni a szemeidben vagy tetteidben. Ne feledd el soha a szeretet ott van mindenkiben! A szeretetnél nincs értékesebb kincs a világon!