Kép forrása: A meséhez az illusztrációt a fiam, Tar Martin készítette
Bátor kalandjai : A kapu (írta T.Fiser Ildikó).
Túl a hegyen, túl a réten,
erdőszélen, faluvégen,
kis háznak tágas udvara,
ott élt a három kiskutya,
távol a város zajától,
Berci, Benedek és Bátor.
A félénk Berci, ha meglátta,
az egértől is remegett,
Benedek, ha épp nem aludt,
lusta eb, mindent megevett.
Bátor, ki nem félt semmitől,
a legkisebb volt mind közül.
Egy havas, téli reggelen,
még hullott a hó csendesen,
Bátor hirtelen meglátta,
a kapu kinyitva, kitárva.
"Ki lehet az?" nagyon furcsa,
senkit nem érzett az orra.
Kíváncsi lett, odaszaladt,
aztán kicsit tovább haladt.
Házak, kapuk jöttek sorba,
csodálkozott, megugatta.
Egyszer aztán mind elfogytak,
Bátor ekkor meg is torpant.
Körülnézett, de nem látta,
hol van a kapu kitárva,
majd a szagok után eredt,
ám a hóban mind elveszett.
Most már félni kezdett Bátor,
távol került otthonától.
Hiányzott a félénk Berci,
a lusta, falánk Benedek,
a ház, a kapu és az udvar,
"az otthona merre lehet?"
A hó az égből egyre hullott,
s lassan mindent belepett.
Elveszetten, magányosan,
nyüszíteni kezdett nyomban.
Bízott benne, hogy valaki
segítséget nyújt majd neki.
Akkor végre hazamehet,
nem is remélt ennél szebbet.
Egyszer csak egy ismerős hang
"Bátor, hol vagy?" szólította.
Kisvártatva közelebb ért,
felemelte, simogatta.
"Ismerős szag, ismerős kéz"
Bátort máris megnyugtatta.
Túl a hegyen, túl a réten,
erdőszélen, faluvégen,
kis háznak tágas udvarán,
Berci és Benedek oldalán,
boldog Bátor, a kiskutya,
kapun belül van otthona.
PRÉMIUM
Ezt a verset írta: T. Fiser Ildikó egyszerűen csak szeretek írni
„Az ÉLET olyan, mint a gyurma. Egyszer megkapjuk ajándék gyanánt: tisztán, egyszerűen, örömmel. Később, ahogy bánunk vele, amivé formáljuk az évek során, s amiképp értékeljük a hozzá adott és kapott darabokat, az elvett és elveszett részeket, aszerint lehetünk boldog alkotók, kiknek keze nyomán mindig, minden a helyére kerül, s akiknek lelkében a gyurma mindig tiszta, egyszerű és örömmel formálható marad...
Volt egyszer… Volt egyszer egy aprócska, alig nagyobb Manócska. Járta a zöld mezőt, virágzó réteket, csodálta az égig érő, óriás hegyet, bámulta esténként a fénylő csillagot, és a meleg fénnyel sug...
Elolvasom
A kis mókus dideregve, keresi, hova mehetne. Az odúját nem találja, fázik apró füle, lába. Mi lesz vele fagyos télben, meleg otthon nélkül, étlen? Hová tűnt el kedvenc fája, s véle elemózsiája? Oda...
Elolvasom
Mikor ő féltően átkarol, kis szívem boldogan zakatol. Mosolya, akár a Hold-tükör, életem egén úgy tündököl. Lelkemet gyógyító szavai a szeretet kapuját tárva ki. Tekintete, midőn rám vetül, bánatom...
Elolvasom
A kis patak szomorkodik, mert vize nem gyarapodik. Szomjazik a medre, partja, mi a gyógyír eme bajra? Gondolt egyet: Szólt a Napnak, ne süssön oly sokat aznap! Szomjúság gyötri a nyájat, ha tovább ...
Elolvasom
Harangi Árpádné
2024-02-13 13:09
Kedves Ildikó! Felolvastam mert nagyon aranyos kis vers.