Bátor kalandjai : A kapu (írta T.Fiser Ildikó)

Bátor kalandjai : A kapu (írta T.Fiser Ildikó).

Túl a hegyen, túl a réten,
erdőszélen, faluvégen
kis háznak tágas udvara,
ott élt a három kiskutya,
távol a város zajától
Berci, Benedek és Bátor.

A félénk Berci, ha meglátta,
az egértől is remegett,
Benedek, ha épp nem aludt,
lusta eb, mindent megevett.
Bátor, ki nem félt semmitől,
a legkisebb volt mind közül.

Egy havas, téli reggelen
még hullott a hó csendesen,
Bátor hirtelen meglátta,
a kapu kinyitva, kitárva.
"Ki lehet az?" Nagyon furcsa,
senkit nem érzett az orra.

Kíváncsi lett, odaszaladt,
aztán kicsit tovább haladt.
Házak, kapuk jöttek sorba,
csodálkozott, megugatta.
Egyszer aztán mind elfogytak,
Bátor ekkor meg is torpant.

Körülnézett, de nem látta,
hol van a kapu kitárva,
majd a szagok után eredt,
ám a hóban mind elveszett.
Most már félni kezdett Bátor,
távol került otthonától.

Hiányzott a félénk Berci,
a lusta, falánk Benedek,
a ház, a kapu és az udvar,
"az otthona merre lehet?"
A hó az égből egyre hullott,
s lassan mindent belepett.

Elveszetten, magányosan
nyüszíteni kezdett nyomban.
Bízott benne, hogy valaki
segítséget nyújt majd neki.
Akkor végre hazamehet,
nem is remélt ennél szebbet.

Egyszer csak egy ismerős hang,
"Bátor, hol vagy?" szólította.
Kisvártatva közelebb ért,
felemelte, simogatta.
"Ismerős szag, ismerős kéz"
Bátort máris megnyugtatta.

Túl a hegyen, túl a réten,
erdőszélen, faluvégen,
kis háznak tágas udvarán,
Berci és Benedek oldalán
boldog Bátor, a kiskutya,
kapun belül van otthona.