Béka a kalóz

Béka a kalóz.

Egy nagyon távoli rokon

járt tegnap a békánál,

kalózokról mesélt neki

a csendes tó partjánál.

Maláj béka jött el hozzá

hullámzó tenger mellől,

ott lakik egy őserdőben,

onnan jött egy kis völgyből.

Kalózmesék érdekesek

tetszettek a békának.

Úgy döntött, hogy ő is felcsap

egy hasonló fajtának.

Fabrikált egy apró hajót,

kalózzászlót is rajzolt.

Megterhelő munka alatt

matróznótákat dalolt.

Mikor kész lett a hajója

nem volt túl elégedett,

kard helyett, mert nem volt épp más

egy nádat megélezett.

 – Most már jó lesz, csak kalap kell,

akkor lesz tökéletes.

Mondta béka, s kihajózott,

azt hitte félelmetes.

Fején levél kalap gyanánt,

roppant mókásan néz ki.

Ő azonban úgy érezte

kinézete vitézi.

Préda után nézett gyorsan

meglátott egy kis siklót.

Ügy döntött a békakalóz

kirabolja a fickót.

Sikló fején szitakötő

billegette szárnyait,

kincsnek látta a kis béka

elkapta a lábait.

 –Hőstett volt ez – kiáltozott

remek az én stílusom!

 – Bármi az, mit megkívánok

én azonnal megfogom.

A közelben állt a gólya

ő volt most a vízi őr,

meglátva a béka tettét

odahajol messziről.

Hosszú csőrét jól használja

békát tarkón koppintja

és ott rögtön közli vele

nem túl jó a hobbija.

 – Építs inkább homokvárat,

azzal nem fogsz ártani.

 – Hasznos állatnak kell lenni,

nem másokat bántani.

Elment kedve a békának

vízi rablót játszani.

A gólya dorgálásától

a kobakja fáj neki.

Kalózkodást abbahagyta

kikötötte hajóját.

Csendben homokvárat épít

masszírozva tarkóját.