Birka aki...

Birka aki....

Tekintetem jobbra téved,

A sok birka, hogy béget, 

Mindegyik egyforma,

De nézd-ott lapul a furcsa, 

Elveszve nézeget körébe,

Mert nincs ki hasonlítana szegényre. 

Fut a többi össze meg vissza,

Megjelenik a juhász megálljt parancsolva,

Kiabálva ered utánuk, 

De az az egy ott figyel rájuk, 

Miért szalad a többi, tán baj van? 

Vagy csak a túloldalt frissebb fű van? 

Gondolkodva ezen egy bokor felé pillant, 

Előugrik belőle egy termetes farkas. 

A kis furcsa nem menekül, 

Ő ugyan nem fél semmitől,

Hirtelen, hát el sem hiszitek, 

Előbújik Mamabari, kicsinyét féltve, 

Kiabál hangosan-Szaladj kicsi, szaladj, szaladj, 

De ő csak ugrott egyet, egy hirtelen zajra. 

A juhász elkergette, hogy ne is jöjjön vissza, 

Így nem lesz senkiből se farkas vacsora, 

A kis furcsa örül, mamája is boldog, 

Sántikáló kicsikéje újra legel szabadon, 

Szegényke bár sánta, bátor jószág ám, 

Ha nem hiszed, hát járj az én mesém után.