Bocsásson meg, Édesanyám!

Bocsásson meg, Édesanyám!.

Megbántottam, Édesanyám,
bocsásson meg nékem!
Ha tehetném, visszafordítanám azt a percet,
amikor szívébe szúrtam a késem!

Bárcsak megállt volna akkor az óra,
s nem forgott volna a mutatója,
Vagy nem mondta volna ki a szám a szót,
mivel a szó, olyan kegyetlenül szólt!

Ó, szavak!
Ó, nyelvek!
Én veletek többet nem beszélek!
De ha megbocsájt, csak egyszer még jó Anyám,
én megáldalak titeket!

Ha megbocsát Anyám, én soha meg nem bántom,
Rózsafát ültetek, s mindenféle virágot
az udvarán hadd nyíljanak tavasszal néki,
Az egyetlen fia volt, tudja majd akkor, ha nézi,

Csak láthassam még egyszer a szeme ragyogását,
Hadd szorítsam szívemhez még egyszer igazán,
Engedje meg Édesanyám, s ha kell, ezerszer megkérem,
Most utolszor még bocsásson meg énnekem!

2021.04.09.
Én írtam: Szabó Márta