Kép forrása: nicepng.com
Egy mostoha lány boldogtalansága.
Ilyen boldogtalan
még sohasem voltam!
Mostoha lánya vagyok én
a boszorkának.
Hajlik szívem erre,
hajlik szívem arra,
de kiútját…
sehol sem leli az árva.
Számkivetett lettem,
száműzték a lelkem,
Megvetett a sors keze
minden tekintetben.
Nem hagy engem élni,
csak bántani tud - mást se!
Bárcsak el is menne,
Itt hagyna örökre!
Ha itt hágy, hát jól teszi,
úgy se volt sok haszna,
Életemet összetörte
az a mihaszna!
Rongyos ruhám foltját
még meg se varrta,
A hajamnak fésűt
sose adott volna.
De ej, ha csak ennyi baj lett volna véle!
Sohasem szeretett,
csak eljátszotta szeme.
Ha szeretett volna,
lennék boldog mostan,
Nem lennék én árva,
s nem lennék mostoha.
De haj, az vagyok,
s csak az is maradok!
Hacsak ez a Vénasszony
el nem csomagol,
Át a túlsó partra,
a pokol közelébe,
És ott eszi a fene őt,
egyszer s mindörökre.
2021.03.31.
Én írtam: Szabó Márta
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Szabó Márta Amatőr
Sziasztok! Pár éve ìrok.Leginkább verseket, de a mesék sem állnak messze tőlem.Örülök, hogy rátaláltam erre az oldalra és hogy itt lehetek!Köszönöm szépen a lehetőséget és mindenkinek sok sikert kívánok szeretettel!