Mese egy gyermekkori álomról

Mese egy gyermekkori álomról.

Gyermekként aranyló lovon barangoltam be a nagy világot.
Paripám hófehér szőre csillogott- villogott.

A híres meseországban jártam,
hol minden álmomat valóra váltottam.
Aranymező, ezüst rét, friss vizű patakok,
zöldellő legelők, magas hegyek vették körül azt a helyet.

Éltek ott tündérek,
manók, és sok más alakok,
csak a boldogság ragyogott arcokon.
Nem egy, nem kettő,
ki gondtalanul s boldogan férjhez mehetett,
s nem kellett meghalnia senkinek... Örökké élhetett.

Hófehér békegalambok szálltak fenn a magas égben,
az oroszlánkölykök és kecskegidák együtt játszadoztak szépen.
Nyíltak ott is rózsák, ibolyák s megannyi fajta, sokszínű, ki tudja azt hány?

A fáknak családjából is, jó néhány ott lakott,
nem hulltak le leveleik, mindig zöld maradt a lomb.
De egy nap jött egy szörnyű fergeteg, elvitte a királyt messze, túl az üveghegyeken.
Paripámnak csillogó szőréből, a fehérből, fekete lett,

a folyók megpiroslottak, a fák megkopaszodtak.
A virágszőnyegeket felgöndörítette a szél, a magas hegyek lelapultak.
A játszadozó állatokat megrémítette a tél,
erre-arra futottak, hol még pislákolt némi fény!

S alig találtam kiutat, hol kimenekülhettem,
de gyászos lovamat is kimenekítettem.
Így vittük hírül az esetet egy másik álmomba, és
megmentésére siettünk vissza, a híres meseországba.

De most vittem magammal varázspálcámat,
 hogy háromszor legyintsek vele a megfagyott világra!
Nyerített paripám! Kiáltottam én is!

- Tüstént tündökölj te szép világ, rögvest légy a régi! 
És csodáknak csodájára, minden kivirult,
arany lovam szőre ismét csillogott, ragyogott! 
Visszatért az élet ebbe a mesébe,
hisz gyermekkori álmokban minden lehetséges! 
De bár lenne így itt is, e földi világban, 
nemcsak ott a mesékben, nemcsak az álmokban.

2020.03.21.
Én írtam: Szabó Márta