Borzék rollere

Borzék rollere.

Zúgóerdőfalván egy reggel híre járt, hogy a kerek tisztás sarkán egy gazdátlan roller hever. Akik a közelben éltek, odasereglettek. Nem szerették, ha az otthonuk környékét limlomok lepik el, ilyenkor inkább új gazdát kerestek a felbukkanó holmiknak. Most például Szarka Szilveszternek keltette fel erősen a figyelmét az érdekes lelet, de hiába törte a fejét, miként is lehetne a gyűjteményébe illeszteni ezt a gyönyörűséget, egy egészen új fészket kellett volna ahhoz hirtelenjében építenie, hogy a roller mellett a meglévő csillogó kollekciója, na meg élete párja, Szarka Szilvia is elférjen. Építkezni meg idén már nem volt kedve, így hát nagy csőrhúzogatva lemondott a rollerről. Az a környékbeliek tanakodását követően végül Borz Bertalan birtokába került. A csíkos bundás úriember, azaz Úriborz, büszkén tolta a családi várig vadonatúj szerzeményét. Felesége, Borz Berta épp a földigilisztalekvárt főzte, mikor Bertalan hazaérkezett.

– Hát ezzel meg mi a terved, Papa? – kérdezte kíváncsian, de a választ nem hallotta, mivel ikreik, Benedek, Bori, Bence, Balázs és Bianka, mind egyszerre kezdtek sivalkodni.

– Az enyém, ugye Papa, az enyém?!? – ordították mindahányan.

– Csitt! – lengette meg a visítás közepette fakanalát Borz Berta. – Hadd mondja el apátok érthetően, mi ez és kié?

Erre Bertalan előadta a roller rövid történetét, majd, mivel igen művelt borz volt, be is mutatta családnak a rollerezés tudományát.  Ezután elsőként Benedek, a legidősebb csemete, majd szépen sorban Bori, Bence, Balázs és Bianka is kipróbálta a járgányt. Berta eleinte idegenkedett a veszélyesnek tűnő eszköztől, de amikor meghallotta a vár szomszédságában élő Varjú Vera rosszmájú kuncogását, a kötényébe tűzve a fakanalat, mégis megragadta a kormányt és „egy életem, egy halálom”, háromszor is körbegurulta a borzvárat. A gyerekek és Bertalan lelkesen éljeneztek.

– Szóval kié lesz, Papa? – kérdezte Benedek, arra számítva, hogy mivel ő a legidősebb a testvérek közül, Bertalan csakis őt választhatja.

– Az enyém, ugye Papa? – mosolygott csábosan Bianka, a legkisebb, az örökös kedvenc.

Bertalan azonban nem akart senkivel kivételezni. Ráadásul elkapta Berta vágyódó pillantását is, amit a rollerre vetett. Szöget ütött fejében egy lehetséges megoldás, amivel akár több legyet is üthetnek egy csapásra.

– Van-e itt valaki, természetesen a Mamán kívül, aki el tudja mondani sorban a hét napjait?

A borzgyerekek erre rögtön elhallgattak, elkámpicsorodtak.

– És azt legalább tudja valaki, hány napból áll egy hét?

A kölykök izgatott sustorgásba kezdtek, majd Balázs magabiztosan kivágta, hogy hétből.

– Így van – helyeselt a Papa –, és mi hányan vagyunk?

Újabb izgatott mormogást követően Bence közölte, hogy ők is heten.

Bertalan bólogatott.

– Valóban! És éppen ezért, minden nap másé lesz a roller: hétfőn Benedeké, kedden Borié, szerdán Bence a gazdája, csütörtökön Balázs játszik vele, pénteken pedig Bianka! Szombaton a Mamáé, vasárnap meg én megyek át vele a Rókavárba sakkozni. Jó lesz így, szívem?

Berta bólintott, és már vette is le a kötényét. A fakanalat meg Bertalan mancsába nyomta.

–  Hova indulsz, drágaságom?  – kérdezte az meglepetten.

– Mivel ma szombat van, átruccanok a rollerrel Csendesrétre. Betti barátnőm szerint káprázatos az új cukrászdájuk. Csak te meg ne hagyd a földigilisztalekvárt odakozmálni Bercikém, amíg váron kívül vagyok, jó?

Azzal, mint aki egész életében erre várt, felpattant az új családi járgányra és kecsesen elgurult Csendesrét irányába. Varjú Vera ezt látva a fartolla hegyéig belesárgult az irigységbe. Bertalan indult lekvárt keverni, és amíg a gyerekek azon civakodtak, hogy kié melyik napon is lesz a roller, azzal vigasztalta magát, hogy holnap már úgyis vasárnap van.