Brachi, a bátor

Brachi, a bátor.

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy hosszú nyakú, zöld brachioszaurusz, akit Brachinak hívtak. Brachi már elmúlt tizenöt éves, de a brachioszauruszok közt még kisgyereknek számított – nagycsoportba járt az óvodában.

Brachi nem szeretett óvodába járni, mert túl sok volt a gyerek, a játék, a zaj a csoportban. Kedvelte az óvónéniket és szinte az összes ovis társát, de ha mindannyian egy teremben zsibongtak, akkor Brachinak általában fájni kezdett a pocakja.

Leginkább akkor fájt a pocakja, amikor Rexi, a kis T-rex közelében játszott, mert Rexi sokszor kicsúfolt másokat. Brachit is dedósnak nevezte, amikor egyik délután a plüssmackókkal játszott, és kinevette, amikor egyedül sétálgatott az udvaron, vagy a fák alatt csendben homokozott a legjobb barátjával, Sztegivel, a tarajos sztegoszaurusszal. Rexi szerint minden normális nagycsoportos legózni vagy autózni szeret, és sose sétálgat egyedül. Őt persze mindig sok barát vette körül, akik mind féltek tőle, mert a kis T-rex nagyon csúnyákat tudott mondani.

Brachi szégyellte magát, ha Rexi csúfolódott, ezért inkább nem játszott a plüssmackókkal, és délutánonként kiabálva szaladozott az udvaron. Pedig így nem érezte jól magát, és a nap végére úgy fájt a pocakja, hogy majd’ elsírta magát. Így ment ez sokáig: Brachi félt, hogy a többiek kinevetik, ezért inkább nem érezte jól magát, hanem olyan játékokkal játszott, amiket Rexi szeretett.

De aztán történt valami. Az egyik őszi napon úgy zuhogott az eső, mintha dézsából öntenék, és délután nem lehetett kimenni az udvarra. A dínógyerekek benn játszottak a teremben.

Brachi éppen Rexiékkel legózott az autós szőnyegen, amikor felpillantott, és meglátta, hogy a plüssmackók a sarokban szomorkodnak a játékos polcon. A másik sarokban pedig Sztegi ült magányosan a kisasztalnál, és rajzolgatott.

-Ne bambulj, hanem építsd meg a mentőállomást! – rivallt rá Rexi a kis brahioszauruszra.

De Brachi nem ijedt meg. Egyenesen a mérges T-rex szemébe nézett, majd lassan felállt a szőnyegről.

-Én most a plüssmackókkal és a legjobb barátommal fogok játszani – közölte Rexivel. – És mostantól nem érdekel, ha kinevetsz. Hagyj békén!

Brachi a játékos polchoz sétált, és az ölébe vette a mackókat. A mackókkal leült Sztegi mellé a kisasztalhoz, és egész délután együtt rajzoltak. Nagyon jól szórakoztak.

Brachi, a bátor brahioszaurusz attól a naptól kezdve sokkal jobban szeretett óvodába járni.