Bubba és a méz

Bubba és a méz.

 Mióta barátja a farkaskölyök is elkíséri útjára Bubbát a kis embergyereket, egyre messzebb és messzebb merészkedik a biztonságos barlangtól. Tudja hogy a kis farkas társasága sok olyan veszélytől megóvja, ami fenyegetheti kirándulásai alkalmával. A vadállatok többsége, ha csak a szagát is megérzi már tisztes távolságba elkerüli őket. A farkas remek szaglása mindig pontosan és előre figyelmezteti Bubbát a lehetséges veszélyforrásokra.

 Ezen a verőfényes reggelen is távolabbi célt tűzött ki maga elé Bubba. A szavannán a barlangjuktól pár órányi járásra egy kisebb facsoport terpeszkedett. Ide igyekezett az embergyerek társával a farkassal. Az embermagasra nyújtózkodó éles füvet egy kezében tartott bottal hajtva szét óvatosan haladt a szavannán. Nem a vadállatoktól tartott, hiszen vele volt hű társa aki minden veszélyre figyelmeztette volna, hanem az itt sűrűn előforduló mérgező tüskéjű bokrok ágaitól tartott. Tudta, ha egy ilyen tüske megszúrja, napokik tartó fájdalmas heg keletkezik a felsértett bőrén. A nap már magasra kúszott az égen, mikor megálltak pihenni és a magukkal hozott ennivaló kezdték rágcsálni. Tele hassal nyújtóztak ki egymás mellett a legyúrt fűben egy kicsit pihenni, mikor a kis farkas hátán felállt a szőr és halkan morogni kezdett. Bubba már tapasztalatból tudta így jelzi hű társa ha a közelben egy vadállat tartózkodik, ezért ő is lélegzetét visszafojtva fülelni kezdett.

 Percekig hallgatózott, de faágak reccsenésén kívül semmit sem hallott. Már közel voltak a facsoporthoz így azt sejtette hogy ott motoszkálhat valami állat. Lassan figyelmesen, nehogy felsértse valami, kúszni kezdett a hang irányába a mellette óvatosan lépkedő farkassal. Pár perc múlva el is érte Bubba a kis facsoportot a morogva remegő farkaskölyök társaságában. Mikor a füvet széthajtotta megcsapta a vadálatokra jellemző szag és megpillantott egy hatalmas barlangi medvét, ahogy egy nagy fa ágait csapkodja mancsaival.

 Jobban megnézve észrevette hogy a medve egy nagy golyószerű képződményt próbál elérni. Sikerült is volna neki, de a Bubba által is jól ismert szikrák hada támadt a hatalmas állatra. A szikrák apró repülő lények voltak, melyek a nevüket a csípésükről kapták. Ha az embert megcsípte egy ilyen állat, olyan érzés volt, mintha egy a tűzből kipattanó szikra égett volna a bőrbe. Veszélyes állatok voltak, hiszen rajokba támadtak arra aki megbolygatta az otthonukat. A medve is ennek az áldozatává vált, bár Bubba nem értette hogy a medve miért zargatta a szikrákat. Kíváncsian figyelte a fejleményeket. A medve hadakozva a támadó szikrákkal nem sok idő múlva sikeresen leverte a fészküket, ami a fa oldalán végig csúszva a földre huppant. Ámulva figyelte ahogy a medve szinte élvezettel nyalogatni és harapdálni kezdi a fészküket. A sűrű rajokban támadó szikrák lassan, látva a fészkük pusztulását, egyre kevesebben repkedtek a medve körül, majd lassan az összes elrepült.

 A Bubba mellett remegő farkas már nem bírt a vérével és hangos vonyítással a medve felé lendült, aki úgy meglepődött hogy futásnak eredt és nem is tért vissza többé. Pár perc múlva, mikor Bubba már látta hogy a medve nem jön vissza, óvatosan odalopakodott a szikrák fészkéhez. Kíváncsian nézte, tartva attól hogy a szikrák visszajönnek, majd megbökdöste az ujjával. Érdekes ragacsos, sárga lé folyt végig az ujján, amit óvatosan a szájába vett és meg kóstolt. Úgy gondolta hogyha a barlangi medve megeszi neki sem árthat. Furcsa édes ízt érzett, amit nagyon finomnak talált, ezért ujjait belemártva még többet evett a ragacsos léből. Pár perc múlva már érezte hogy többet nem tud enni, tele volt a pocakja.

 Bubba arra gondolt, hogy meg kell osztania felfedezését a törzs tagjaival is, ezért egy faágra tűzve a fészket a vállára vette és a farkassal a nyomában a barlanghoz indult. A törzs nagy örömmel fogadta a csemegét és  Bubba történetét. Ez óta az eset óta keresik és fogyasztják a finom csemegét.