Buborék-veszedelem

Buborék-veszedelem.

Buborék-veszedelem

A Menny közvetlen szomszédságában terült el Buborékország.

Ahol a buborék-emberek a szappanbuborékokat szórták.

Buborékból voltak a hegyek, völgyek és a lankás dombságok,

S egy buborék-kastély a felhők fölé hágott.

Ott élt az ország királya és királynője,

No és egyetlen kisfiuk, az édes Csöppke.

Szüleinek ő nagy boldogságot jelentett,

Körbe vette jó meleg buborék-szeretet.

Majd egyszer egy borzasztó tragédia történt,

Mely az egész országra borult szinte ködként.

Zübürgüm, a varázsló elrabolta Csöppkét,

És elrepült vele száguldó üstökösként.

Felvitte egy óriási buborékhegyre,

Ott őrizte őt egy alávaló hegyi kecske.

A király és a királynő sírt-rítt zokogott,

Velük könnyet hullattak a buborék-rokonok.

Kétségbeestek, nem tudták, hogy mit tegyenek,

Miként hozzák haza a buborék-gyereket.

A buborék-palotában élt egy öreg bölcs,

Nála okosabbat nem hordott hátán a föld.

Mondta nekik, hogy meg kell kérdezni Istent,

S ezt onnan tudta, hogy álmaiban megjelent.

El is ment a Mennyországba buborék-király,

Kezében ajándékba egy buborék-virág.

Jóisten a szuvenírt kedvesen fogadta,

És az aggódó királyt pedig megnyugtatta.

-Kedves buborék-apa, menjél le a Földre,

Hidd el nekem, hogy annak meg lesz a gyümölcse.

Keresd meg azon a bolygón azt a gyermeket,

Ki szobájában buborékokat rejteget.

Mert ezekkel ő fogja megmenteni Csöppkét,

Leírtam én ezt a könyvembe már nagyon rég.-

Ezekkel a szavakkal küldte el az útjára,

A buborék-királynak nyugodt lett az álma.

Másnap pirkadatkor pedig felkerekedett,

Hogy meglelje a fiát megmentő gyermeket.

A királynő hát búcsút lehelt az arcára,

S kérte, hamar jöjjön vissza a hazájába.

Láthatatlan buborékban repült a király,

Mellette egy láthatatlan buborék-sirály.

Együtt utaztak ők az ismeretlen felé,

-Jó lenne, ha Csöppkét a gyermek megmentené.

Mondta a király a sirálynak reménykedve,

-Az biztos, hogy lesz neki valamilyen terve.

Nagyon gyorsan szálltak, így odaértek hamar,

Ott a jótékony sötétség mindent eltakart.

A király és a sirály emberré változott,

S magával a vándorútra hozott egy botot.

Elindultak a gyermek megkeresésére,

De a Földnek nagy volt a hossza és a széle.

Ámde vezette őket Istennek csillaga,

Oda, hol egy háznak szappan volt az illata.

Belebújtak a láthatatlan buborékba,

Talán megoldódik a Zübürgüm-probléma?

Berepültek a szobába, hol egy kislány ült,

Ki egy piros ruhácskában volt, ami elnyűtt.

A király és a sirály emberré változtak,

A kislányhoz esdekelő szavakat szóltak.

-Tudjuk, szobádban buborékokat rejtegetsz,

Ezekkel mentesz meg egy buborékgyermeket.-

-Igen, hiszen erre készülök már régóta,

Íme, tehát eljött ez a bizonyos óra.-

Ekkor a kislány buborékjait kivette,

Belebújt, s így láthatatlanná lett a teste.

Pikk és pakk odaértek Buborékországba,

Ahol őket a királynő már nagyon várta.

Buborékanya megsimogatta a kislányt,

S ő határozottan azt mondta, hogy: -Bátorság!

-Ne félj, te királynő, most azonnal indulok!

Jótékonyan rejt el majd a buborék-burok -

A buborékokat a kislány elővette,

És megint láthatatlanná lett az ő teste.

A két kezében is egy-egy buborék lapult,

Ezért az út sokkal könnyebbnek bizonyult.

Hamarosan megérkezett a magas hegyre,

Hol fel-alá járkált az alávaló kecske.

Őrizte a szomorkodó, búsuló Csöppkét,

Ki hirtelen megérezte a kislány jöttét.

A kislány most hát mit csinált? Becsomagolta

Az alávaló kecskét szappanbuborékba.

Majd tajtékozva rohant Zübürgüm a hegyre,

Nem tudta, hogy bizony ez lesz neki a veszte.

A szappanbuborékot a kislány ráfújta,

A kecskével együtt elküldte őt egy útra.

Buborékban belepottyantak a tengerbe,

A kislánynak sikerült előzetes terve.

Megfogta a kezét buborék-Csöppkének,

A kisfiú megmenekült, és ez volt a lényeg.

Buborék-kastélyba boldogan tértek vissza,

A buborék-király fogadta őket kacsintva.

A királynő pedig átölelte a kis Csöppkét,

Ez az ölelés simogató volt és gyöngéd.

A kislány ezt mosolyogva, örömmel nézte,

Kicsit sajnálta, hogy a kalandnak már vége.

-Nyugodj meg kislány, bármikor visszajöhetsz.

Senki nem okozott nekem ilyen örömet –

A buborék-kastélyban megszólalt a zene,

S itt ér véget ez a csodás buborék-mese.