Bűnügyek a városban

Bűnügyek a városban.

Három felnőtt ember, akik még a főiskolán találtak egymásra. John, akinek különleges smaragd zöld a szeme, fekete hajjal és aki mindenkit sas szemmel figyel. Mark, a sötétbarna hajszínnel és az izmos, kigyúrt alkatával, ami minden nő szemét kiszúrja, majd legutoljára Alexa, az egyedüli lány a háromfős csapatban.

Mindig is szerették a detektíves filmeket, sorozatokat, így aztán mire betöltötték a huszadik életkorukat, úgy döntöttek, hogy beállnak egy nyomozói csapatba. Igen ám, csak ott nem éppen úgy sültek el a dolgok, mint gondolták volna. Kiadtak volna nekik olyan feladatokat, amiket a bűnözők követnek el, de ők viszont pont az ellenkezőéjért voltak ott. Azt szerették volna, hogy megakadályozzák a lopásokat és biztonságosabbá tegyék a környék városait, faluit. De nem volt könnyű, hogyha a szerződésük meg volt kötve és őket meg a rosszabb, bűnügyi feladatok felé terelték. Nemsokára kiderült ennek magyarázata is. Lorenzo, a főnökük, aki mindenkinek csak dirigált és lenézte őket, mint a szolgákat, hamar kitárult, hogy ő követi el a bűnügyeket, ami épp volt és ezért nem akart a tolvajok után eredni olyan gyorsan, mert az ő maga lett volna. Ahogy ez kiderült, börtönbe zárták és állítólag három évnyi elzárást kapott büntetésül. Azóta eltelt három év, így csak reméli mindenki, hogy nem fog felbukkanni újra.

John, Mark és Alexa azóta saját nyomozói csapatot alakítottak ki, aminek ők a vezetői. Már rég volt bármilyen furcsa nyom, ami után nyomozniuk kellett volna, de mindig startra készen állnak, mert bármikor bekövetkezhet egy kis mozdulat vagy olyan lépés, ami veszélyt jelenthet és akkor nekik ugrani kell, hogy megakadályozzák mielőtt valami rossz történne.

Egy napsütéses őszi nap volt és a három barát együtt sétálgattak a fákkal szegélyezett egyik park kavicsos útján. Sütött a nap a kék égen ragyogva, de azért már érezni lehetett kissé az őszi szélnek hűvös fuvallatát, amihez azért jól jött egy vékony kis kardigán a fázás ellen. Alexa volt a legfázósabb közülük, de annyira, hogy ő már az otthonában a téli kabátokat is kikészítette, míg most egy vastagabb pulóvert viselt. Hirtelen elkezdett rezegni Mark telefonja, így ő addig lemaradt kicsit, hogy beszéljen azzal, aki hívta.

- Gyerünk megbeszélésre! Hívjátok a többieket is – szólalt meg a magas férfi komoly hangon, miközben szigorúan előre nézett, hogy ne keltse fel senki figyelmét, mert sok ember volt ott körülöttük. Addig egy szót sem szóltak, még nem értek Johnnak a szürke házához, ahol a tárgyalásokat tartották. Már minden ügyfelük ott volt, akik szintén nyomozóként dolgoztak. Az elején nem igazán szerettek volna felvenni a detektív és nyomozó csapatukba senkit, jól megvoltak ők hárman, de azért több szem mégis többet lát és, ha komoly eset van, akkor nagyobb erőkre is szükségük van, ezért jó, hogy felvettek embereket.

Beérve a kissé sötét házba, helyet foglaltak egy asztal körül és mindenki csendben hallgatta Markot, aki jelet kapott egy régi riporter barátjától, hogy valami nem stimmel a városban.

- A közeli kisboltban kiloptak néhány kasszát és nemrég egy utcán sétáló nőnek is kirabolták a táskáját. Nincsenek konkrét nyomok, csak ennyit tudni, de addig sem ülhetünk keresztbe tett karokkal, cselekednünk kell. Induljunk mihamarabb! - adta ki az utasítást Mark, majd mondandója végén nagyot csapott az asztalra, hogy induljanak már meg gyorsabban.

Szétszéledtek csapatban és mivel összesen kilencen voltak nyomozók, három csoportba váltak szét és három különböző úton mentek előre. Mindenkinél volt GPS, amin nyomon tudták követni, hogy melyik társuk épp hol jár, míg megbeszélték, hogy amint bárki lát valami nyomot, ami gyanakvásra ad okot, azonnal jelzik a többieknek.

A három csoport egyike, természetesen John, Mark és Alexa társaságából állt, akik mindent nagyon alaposan szemügyre vettek, de azért próbáltak nem feltűnően viselkedni, csak, mintha körülnéznének a városban, mint a turisták, hogy ne fordítsák más figyelmét saját magukra.

- Ott van az a bolt! - mondta nyugodt hangnemben John, elnézve az utca másik oldalára, ahol tényleg ott volt egy kis butik, ami zárva tartott, de látni lehetett belül az óriási felfordulást, hogy minden szét van pakolva és a kassza is kihúzva. Viszont benézve sem láttak odabent mozgolódást, így valószínűleg a tolvaj már elhúzhatott onnan. Remélték nem szaladt olyan messzire, hogy el tudják kapni.

Ekkor hirtelen sípolt a készülékük, ami egy piros pontot jelzett a térképen. A következő utcában mutatta ezt a nyomot, így aztán azonnal rohantak oda, majd beérve arra az útra lassítottak. Körültekintettek, de nem láttak semmit, majd ekkor megreccsent mögülük egy faág, ami a bokorból jött. Majd a másik irányból is ugyanez a hang, csak egy másik bokor mögül. Nem voltak túl elővigyázatosak azok sem, eleve a gallyak hangoskodásával, meg Alexa már futás közben értesítette a másik két csapatot, akik addigra odaértek és ők pedig mögöttük álltak meg, vagyis sikerült bekeríteniük a rablókat. Azok viszont későn kapcsoltak és később vették ezt észre és mire kiugrottak és elfutottak volna gyorsan mellettük, letarolták mind a kettő tolvajt a földre.

Az egyiket Alexa és Mark fogta, a másikat meg John és az egyik velük dolgozó nyomozó.

- Most meg vagytok – vigyorgott negédesen Alexa, míg egyikük már hívta is a rendőrséget. A tolvajok megpróbáltak kiugrani az őket lefogva tartó kezekből, de ketten voltak kilenc ellen, így semmi esélyük sem volt. Hamarosan megérkezett szirénázva a police feliratú jármű, akik letartóztatták a két rablót és elhajtottak velük.

- Végre újra nyugalom a városban – mosolygott társaira John a fekete hajfürtjei közül.

Összepacsiztak mind a kilencen, majd ment tovább mindenki a dolgára, mintha ezek az események teljesen normálisak lennének számukra. Bár jól végzik nyomozói munkájukat, így amíg ők ott vannak, nem kell félnie senkinek, mert ők biztonságot tartanak a környéken és megvédik a földjüket a tolvajok és rablók ellen. Tartsunk össze mindannyian ellenük és védjük a világot!