Burgonyába rejtet érzések

Burgonyába rejtet érzések.

Burgonyába rejtet érzések

A téli álomból fáradtan nyújtózkodó napsütésben kezdtek meg a tavaszi ültetést. Sorban járták át a melegnek éppen nem mondható talajt. Majd egy több madár csőrét hordó nehéz léptű madár tette a krumpli csemetét a földbe.  Ki jól érezte magát hamar barátokra tett szert. Ahogyan mellegedet az idő ő annál hevesebben kapaszkodott végtagjaival a földbe. Csaknem sokára langyos nedvet kapót a levele. A nap egyre jobban elfeledkezve magáról simogatta a tájt. Néha lágy szelő próbálta csitítani a nap vágyát ringatta a fák leveleit, bokrok ágát és érzéki hűs simítást tett a többi növény levelén. A határban minden élőlény szenedet a szomjúságtól. Már a nagy meleget adó tűzkarika szégyenkezve elbújt a nagy hegy háta mögé. Mikor szárnyát kitartót madár érkezett és valami csípős folyadékot szórt szerteszét a levelekre. A növények levelei táncra perdülve pöndörödtek össze. De lassan belátták, hogy ez jobb érzés mind sok csámcsogó hang és a fájdalmas hasítás. Így a reggeli pirkadatban boldogan nyújtották hol egészséges, hol tépázót, leveleiket. Teltek múltak a napok egyre sűrűben jöttek a nehéz testű madarak. Már, túlélve a hidegre fordult hajnali pirkadatot és a forró napokat. Úgy gondolta a mi kis krumpli gyerekünk ennél rosszabb már nem lehet.  Mikor valami fényes kés vágta le szép zöld levelét. Szegény megszeppenve gubózót a sötét föld zugába. Miközben valami fényes dolog kiszakította a meg szokót helyéről. Megtekintette a fiatal egészséges krumpli gyerek a meleget és a hűvöset adó világot. Ez őnéki sokkal érdekesebbnek tűnt mind a földalatti világ. Így úgy döntőt arrébb ugrik itt hagyva társait. És világot fog látni. Hirtelenjében a földön találta magát. Egész este itt feküt és bámulta a fekete eget a sok csillaggal és más idegen nagy fényességet. Tűnődve mi is lehet mikor valami víz szerűség mosta földes testét. Másnap reggel hűvösen ébred a természet. Krumpli gyerek csak gondolkodót mi ez a sok változás. Mikor valami furcsa zaj nyelte el a nehéz madarak hangját. A krumpli gyerek testét a csapódó hang rázta meg. Próbált moccanni, de sehogyan sem tudót. Majd azt vette észre valami csiklandozó érzés simította testét. Gondolkodót a sok érzésen és furcsa dolgokon majd egyre nehezebben érezte magát. Nem sokára egy furcsa fájdalmas dologra eszmélt fel. Egy furcsa helyről még furcsább helyre került. De ő gondolva egyet mellé gurulva csak nézte az eseményeket körülötte mikor elvitték mellőle a hatalmas hegyet. Valami szoros érzést és fájdalmas érzést érzet testén. A lendületül mivel felhajították sokáig repült mire fájdalmas ütést érzet. Majd gurulni kezdet egy kemény falba ütközőt. Itt meg húzta magát és csak azt érezte, hogy valami mozog körülötte. Nem sokára nagy dobbanás rázta meg. Kis idő elteltével meg álltak nagy durranás és hangzavarral hordták le róla a terhet. Valaki bele rúgva le kotorta a helyéről. Ekkor oda lépet egy szöszi kisfiú és apró kezével simogatni kezdte majd nevet adót a krumplinak.

Ne játssz azzal a mocskos krumplival harsogta valaki ideges hangon.

- De anya ez a barátom gyere, nézd meg arca van neki és már nevet is adtam neki.

- Elég legyen, már ne beszélj ennyi csacsiságot.

- Ez nem csacsiság érted, nem adom a barátomat és elkezdtek a konyha felé szaladni.

- Megállj csak közelített, anya dühös léptekkel majd mindjárt leteszed te az a mocskos dolgot a kezedből, küllőmben sem a mienké! Nem tudod megérteni mit, mondok.

- De igen, de mit érdekel, téged velem csak Tereza foglalkozik torpant meg egy pillanatra.

- Anya már majdnem elérte mikor a kisfiú újra elindult zsebébe dugva barátját.

- Állj meg! Most rögtön még egyszer ne mondjam!

- Nem ez az én krumplim érted ez az enyém!

- Azt mondtam tedd le a többihez.

- Az lehet, hogy nem a mienk, de ez az enyém. Majd könnyezve dajkálta, és hamar elsiettet. Felvitte a szobájába és eldugta a zoknis fiókba. Nem jó harsant fel hisz anya rájön és elviszi. Egy cseppet törte a fejét és úgy döntőt-remekhelyet talált neki. Elővet egy dobozt és alsónadrágjaival, zoknival kibélelte, majd beletette a krumpliját aludni. Ezek után az ágya alárakta elé katonákat állítót, hogy anya ne találja meg. Na, mos már én is nyugodtan aludhatok gondolta, de anya kiabált mennyen vacsorázni és tisztálkodni!

- Nem akarok!

De most jössz és velem mosdó meg érteted és mész aludni, mert nekem korán kell mennem, dolgozni.

-  Jól van, megyek és elindult le a lépcsőn még oda sem ért máris egy füles durrant az arcán. Ez a délutáni szófogadatlanságodért kaptad, ezt meg és már lendült a kéz mire Tereza elkapta nem majd én megfürdetem, maga csak feküdjön le.

Rendben úgysem lehet ezzel a kölyökkel bírni. Tereza fogta és meg törölte a fiúcska könnyes szemét gyere kicsi madár és kézen fogta. Mond mi baja anyudnak mért bántót?

- Nem alkarod elmondani?

- Nem mert te is

- Én mért bántanálak hisz már hat éve vigyázok rád és még meg se szítalak.

- Ez igaz, de én nem alkarom elmondani, de azt meg mondom a barátom véget kaptam ki.

- Nem semmi, ha egy barát véget kapsz egy pofont és te egy hangos szavad sincs.

- Igen mert szerettem így vacsorát sem kérek, inkább elmegyek aludni.

- Rendbe, ha ezt alkarod legyen, még egy órát itt vagyok, ha meg gondolod magad.

- Jó köszönöm.

Lefürdőt-pizsamát vet és bement a szobába. Nem értem töprengett Tereza. A fiúcska meg nézte barátját és belebújt az ágyba. Jóétkedves barátom. És elmondta Terezától tanult imádságot. Ettől a naptól elválaszthatatlanok lettek. Ha ő biciklizett, akkor a barátja is. Vagy ha játszót, akkor a barátja is mindig zsebében bújt meg. Nagyon vigyázott a kisfiú a barátjára ne, hogy baja legyen. Sokszor beszélgetett vele. Ritkán mikor ott hol volt édesanya furcsán nézet gyerekére. Egy napon rajt kapta, ahogyan beszélgetett és törölgette barátját.

- Mond, fiam te mit csinálsz? Mi az ördögöt művelsz?

- Én, É É É É É Én.

- Igen te mért van rajtad kívül még valaki itt bent? Mért beszélgetsz ahhoz a koszos mocskos krumplihoz,

- Én anya válaszolta meg szeppenve.

- Igen nézd milyen ronda undorítóan ráncos.

- Tudom folytatta bele anyába szót hisz öreg. Na, Vid a szemem elől oda szemétbe te meg öltözzél, elmegyünk az orvoshoz.

- De anya nincs

- Nem nincs, semmi anya már több hete figyelek és egyre gyanúsabb vagy nekem, olyan furcsán viselkedsz most már elég nem hallod mit mondtam!

- Jól van már és mikkor anya nem látta hamar felment a szobába és visszatette barátját a lakását jelentő dobozba. Majd felvette a kabátját és lement anyához. Ki idegesen kezét rángatva indultak az orvoshoz. Időközben össze visszadorgálta fiát.  Közben az üres lakásba meg érkezett Tereza és nem sokkal rá a rokonok is kiké a krumpli volt. Bence alig várta, hogy haza érkezzenek mire hazaértek már a rokon gyerek javában játszót.  Bence szobájában nem törődve semmivel mindent a fejetetejére állítót. Ahogyan a katonákkal játszót fel lökte a dobozt és csak gurultam csak gurultam egész a konyháig. Össze visszatörtem magam. Itt valami érdekes megragadót és heves eső alá dugót mi nagyon hideg volt. Mi után ez meg volt valami fényes és hegyes eszközzel vetkőztetek le társaimmal majd ki vájták szemüket. Már rajtam volt az a furcsa szorítás mikor a kis fiú neki szaladt az asztalnak, hogy gyümölcsöt vegyen. Mire én és a többiek szerteszét gurultunk. Haza érve csodálkozva látták a sok mosott krumplit a földön szétgurulva. Anya csodálkozva állt és nézet körbe

- Itt meg mi az ördög történt?

- Semmi csak leszaladtam a lépcsőn válaszolta a vendég gyerek. És ti hol voltatok?

- Orvosnál.

- Mért talán beteg vagy nénje?

- Nem én, hanem Bence.

- És mi a baja?

- Semmi nem találtak semmi baját.

- Tényleg, hű, ez tök jó.

- Igen ez tényleg jó, de lett volna más dolgom is mind orvoshoz menyek potyára.

- Én ezt nem értem?

- Elhiszem én sem értem. De hagyjuk ez hosszú és bonyolult dolog. Apádék hol vannak?

- Kin a krumplit válogassák.

- Na, jól van, gyere ide egy csöppet. Bence kihasználva ezt a pillantót fel kapót és kabátjába tett bele.

- Mit vettél fel halad, szót anya ideges hangja?

- Semmit húzta be nyakát Bence.

- Had nézzem?

- Tessék, nézed.

- Elegem van már az újabb dolgaidból! Menny a szobádba nem akarlak látni. Bence boldogan szaladt a szobába, majd beszélgetett velem. Közben meg törölgetett és belletet a dobozomba. Szegény barátom fájnak ezek a fránya sebek? Gyere, pihenjél, felvet meg puszilgatót lágyan meg simogatót majd visszatett a dobozomba. Nehezen szedtem a levegőt Bence meg ott ült mellettem és aggódót értem egész este és éjjel vigyázót rám. Bence úgy döntőt nem alszik, inkább velem marad. Mégis elbólintót, azt álmába velem játszik biciklizik és beszélgetünk. Majd jókat kacagunk. Mikor felébredt izgatottan nézet rám. Másnap szomorúan ébredt a hajnali pirkadat. Bence elcsigázva követte anyát, ki kivételesen ott hol volt és fel alá szaladgált a lakásba. Bence egész nap csak hallgatót. Szavát nem lehetett, hallani, de kacagását se lehetett észlelni perig minden nap szokót nevetni és beszélgetni. Anya futtában sokszor meg kérdezte mi baja? Bence csak igennel válaszolt. Anya úgy döntőt, rosszkedvű fiát elviszi egy cukrászdába, és közben vesznek, valamit-játékot vagy mit szeretne. Öltözzél, kisfiam megyünk sütizni és bármit meg veszek neked tiltakozásnak semmi helye értsük?

- Igen, de anya te finomabbat tudsz csinálni ha van rá időd!És mond ki főz nekem vacsorát ha el megyünk?

- Majd Tereza.

- Jó nem bánom és követte anyát. Közben meg érkezett Tereza Anya sietve elmondta mi a dolga. Mi a teendője. Ja és ma nem kel Bencére vigyáznia.

- Rendben asszonyom. Elköszönve elindultunk a legdrágább cukrászdába. e közben Tereza végezte a rá bízót, feladatokat. Késő este értünk haza, sok, sok, flancos játékkal. Az asztalon a konyhában a meleg még gőzölgő sült krumpli díszelged. Bence rémülten torpant meg az asztalnál.

-  Mi a baj olyan furcsa vagy talán rosszul emlékszek, nem szereted a sült krumplit?

- De igen imádom.

- Akkor gyere, van sült hús és rántót hús is hozzá.

- Köszönöm, de nem kérek semmit és elpityeredve a szobájába indult. Anya utána szólt gyere ide és ülj az asztalhoz, elég volt mos, már térj észhez, mert felpofozlak, aztán majd tudod mi a bajod. Bence könnyes szemel Terezához ment mond mindent ki takarítótál?

- Igen fiacskám Bence szemében még nagyobb fájdalom tükröződőt, ahogyan hallgatta Terezát. Figyelj csak mi volt az a rumli és a büdös a szobádba egész nap szellőztetem, mire előfogatható lett a szobád. Bence még szomorúbb és még nagyobb fájdalmat érzet a lelkébe még is leült az asztalhoz. Bence csak nézet és hallgatót, könnyeit visszafojtva fülelte mit is mond még Tereza. Tényleg mond mit kereset a krumpli a szobádba?

- A szobámba?

- Igen ott én lehoztam és meg pucoltam most ott gőzölög a többivel. Bencéből kifakadó fájdalom hangos zokogásba tört ki. Remegett az egész teste. Mindenki döbbenten nézet rá nem tudva mi lett vele. Bence csak játszót az ujjával és szipogót. Anya egyre idegesebb lett mi a bajod elmondod végre,

- Semmi téged úgysem érdekel, mi van velem. Engem csak Tereza szeret.

- Akkor mért bőgsz mi ez a maga viselet, olyan furcsa vagy egész nap?

- Miért nem eszel?

- Nem vagyok éhes azért. Elmehetek az asztaltól,

- Menjél, tűnj a szemem elől ne is lássalak te szemtelen szó fogadatlan disznó.

- Ne bántsa asszonyom szólalt Tereza. Nem bírva tovább a fájdalmas hallgatást.   - Igaza van, inkább vacsorázunk. És jó étvággyal neki láttak a vacsorának. Tereza próbált Bencéről beszélni, de mindig bele folytatta asszonya a szavát, majd meg jegyezte elég nem akarók többet hallani ma este arról a kölökről.

- Kiről?

- Bencéről akartam mondani. Terezának nem tetszett a hideg hangnem, de nem tehetett semmit, így csendben maradva fortyogót magában. Vacsora után egy –két pohár vörösbort ivót. Tereza elindult a szoba felé. Hová megy?

- Bencéhez. Nem kell majd én meg nézem, elvégre az anya vagyok. Várt még egy kicsit és elment fel Bence szobájába, hol ajtót ki nyitva kegyetlen büdös ütötte meg az orrát. De nem törődött vele mivel Tereza mondta, hogy egész nap szellőztette. Na, majd holnap Újra gondolta és oda lépet az ágyhoz, hol Bence Vörös rózsaként nyíló lázas arccal feküt, szeme csupa könny szája száraz. Anya döbbenten látta, hogy fia lázas kétségbe eseten érdeklődőt mi fáj? Itt bent.

  - Igen itt bent olyan furcsa érzés van és mutatta mellkasát. Anya kétségbe esve szaladt ki a szobából, hogy orvost hívjon. Ki nem sokkára megérkezett és aggódva lépet a lakásba ahol anya várta. Hamar üdvözölték egymást. Majd sietős léptekkel ment Bence szobájába. Kézcsókom Tereza szólt az orvos. Izgatottan nyitót be a kis fiú szobájába hol a lázas gyermek feküt. Mi a baj fiacskám? Mid fáj?

 - Itt bent doktor bácsi és mellkasára mutatót.

 - És hogyan fáj, mondjad?

- Azt én nem tudom, de azt igen, hogy nagyon fáj. Az orvos orrát húzkodva kérdezgette a beteg gyereket. Most meg vizsgállak, először a pulzusodat nézem meg aztán a torkodat rendben.

  - Igen

  - Asszonyom kérem, mondja, el mit vet észre gyermekén mit tapasztalt ma vagy előrébb?

 - Anya elkezdte mondani az észre vételeit az orvos közben orrár húzkodta.

         - Értem akkor vessük le a ruhát. Alaposan meg vizsgálta, de semmi baját nem talált. Asszonyom elnézését kérem, de mi ez a kegyetlen büdös már jó ideje érzem?

         - Sajnálom, nem tudom hisz tudja, Tereza takarít nálunk.

          - Igen és lehajolt arra merről a szag jött és ki húzta dobozt anya. Megvan mondta lelkesen. Megtaláltam egy erősen bomladozó krumplit mi az elmúlás jeleit mutatja. Fúj ez abszurdum.

        - Igen asszonyom mos már értem Bence problémáját és panaszát. kérem, ki vinné?

        - Természetesen kinyitotta az ablakot ahonnét friss levegő árat be. Bence barátja eközben jó messze landolt. Majd becsukta az ablakot. Néz ide fiam és meg fogta a gyermekremegő kezét. Ez a doboz a tiéd volt?

        - Igen és a barátomé. mondta könnyes szemel.

        - Értem, de mi a bajod?

        - Jó elmondom, de mi ez a büdös doktor bácsi?

         - Ez az? Te azt hited a barátodat megsütötték közben ő az utolsó erejével itt hagyott téged.

        - Elhagyót?

        - Igen ő elróhat. Tudod a sok víz a sok ütődés és sajnos az idő elmúlássá evvel járt.

         - Értem szóval én akár meddig is takargattam volna akkor is így járt volna?

         - Igen sajnos ez az élet rendje. De mos, már ne sírj, nyugodjál meg. Érzem a lázad is megy lejjebb.

         - De, De én nem eszek többet krumplit,

         - Jó, ha úgy gondolod, de kélek, többé ne tarts, szobádban semmi olyan dolgot mi nem hasonlít rád. Lehet állatod, de ne a szobába. Érted?

         - Igen meg értetem.

         -  Jó akkor én megyek légy jó és szófogadó rendben.

         - Igen köszönöm csókolom.

         - Szerbusz, Fiam. Asszonyom beszélnem kell önnel

         - Rendben kérem, jöjjön utánam és bevezette a dolgozó szobába. Kérem, foglaljon helyet.

         - Majd beszélgetni kezdtek. Egy italt?

         - Köszönöm nem még vezetek, de ön fogyasszon nyugodtan, ha jól esik.

          - Rendben hallgatom. Tudja asszonyom nincs Bencének semmi baja fizikálisan, csak lelkileg és ez elég nagy baj. Tudja, elveszített egy olyan dolgot mihez nagyon erős volt a kötödése és sokat jelentet neki. Asszonyom a fia szeretetre és törődésre vágyik.

         - De meg kapja Terezától a házvezető nőktől, hisz tudja a munkám a karrierem.

         - Hát ez az asszonyom őneki az anyukájára van szüksége és nem erre a sok csillogó villogó flancos dologra mi körül veszi. Ez mind felesleges dolog. Már megbocsásson, ha nyers voltam és meg bántottam.

         - Értem azt alkarja mondani, vagyis úgy veszem ki a doktor úr szavából az egyszerű dolgok és velem kevés idő tette betegé.

        - Igen és ezt mindent egy krumpliban kereste és találta meg.

          - Mos már értem doktor úr, köszönöm nem hitem volna, hogy egy róhat, krumpli kell ahhoz, hogy rá jöjjek arra, hogy fiam magányos és betegé teszem.

         - Sajnos igen a lélek egy nehéz bonyolult világ. A hiány tökre tesz minden kötödést, szoros kapcsolatot és köteléket. Zárkózottá, személyességi zavart önbecsülés elvesztésével jár. Tudja soha nincs késő meg találni a szeretet útját.

        - Szóval ennyi mindent tetem az egy szülőt fiammal?

         - Igen sajnálom nyers modoromat és elnézést kérek érte. Igen azt is tudom, hogy nagyon nehéz egyedül ettől függetlenül töltsön minél több időt Bencével. Kérem, fogadja meg tanácsom, még időbe van, még nincs késő találják meg egymást.

         - Rendbe mindent meg teszek. Köszönöm

         - Nincs mit meg köszönnie, de szívesen segítettem, hisz ez az életem és az elhivatásom ezért élek.

        - Ha meg bocsájt nekem, most én távoznék.

        - Rendben köszönöm és mindent meg fogadok mit nekem tanácsként mondót.

        - Kézcsókom Jóét Bencének holnapra az égvilágon semmi baja nem lesz.

        - Igen tudom a lelke az beteg és azt csak én gyógyíthatom meg, Az orvos nagy léptekkel távozott. Az anya egész éjjel fia ágyánál ült és simogatta gyermekét, közben az orvos szavai jártak a fejébe. Majd meg ígérte egy imában, hogy másnaptól minden más képen lesz. Majd fia mellé dőlve el bólintót. Másnap reggel örömmel vette Bence, hogy édesanya ott van az ágya mellet. Anya felöltöztette fiát meg puszilgatta és reggelit készített neki.

        - Bence félve érdeklődőt, hogy megy e dolgozni?

        - Igen, de előbb elviszlek az iskolába majd utána és meg ígérem, ezek után még többet leszek itt hol veled és ez mellet sokk minden meg változik. Én leszek ezek után a legjobb anyuka

      - Rendben és a kisfiú boldogan kacagót nevetett és csak annyit sutyorgót Köszönöm Istenkém, hogy visszakaptam anyukám így már nekem is van mind a többi gyereknek. És ez a nap után Boldogan éltek hármasban.