Szőrös szívű uraság

  • 2022.
    júl
  • 21
https://gabicsabi.hu
Egyszer nagyon régen a kerekerdőnek szélében állt egy nagyon soktornyú palota. Minek aljánál folyt egy patak ahová inni jártak a vadak. Ehhez a kastélyhoz tartozott egy hatalmas erdő, egy nagy rét és kitudja, hogy még mi. Itt élt a nevezetes, nagyúr kinek sz...

Kép forrása: internet

Egyszer nagyon régen a kerekerdőnek szélében állt egy nagyon soktornyú palota. Minek aljánál folyt egy patak ahová inni jártak a vadak. Ehhez a kastélyhoz tartozott egy hatalmas erdő, egy nagy rét és kitudja, hogy még mi. Itt élt a nevezetes, nagyúr kinek szíve szőrösebb volt, mint egy medve és hidegebb volt lelke mind a jégkirálynőnek. Így senki nem maradt meg a közelében. De volt egy lány nem messze egy kisfaluban ki eljárt hozzá minden munkát meg csinálni. Főzőt mosót takarítót az uraságnak. Ki nagyon elégedte volt a munkával. E lány ki nagyon szerette kedvesét mindig arra gondolt, hogy e kis keresetét mit szolgálatáért kap, összerakja. És tudnak venni egy kis házat hol boldogan élnek, míg meg nem halnak. Hisz gondolata és érzése is minden pillanatában szerelménél járt. Ki igaz szegényebb volt a templom egerénél. Már azt is eldöntötték, hogy mikor legyen az esküvő. mit a pap arra az időre ki is tűzőt. De anyjának és apjának nem tetszet az ötlet és nem egyeztek bele. Hevesen tiltakoztak ellene, hogy egybe keljenek. Mivel a legény még őnáluk is szegényebb volt. A lány apja törte fejét, hogyan is tudná meg hiúsítani a fiatalok esküvőjét, hogy tudná elválasztani őket örökre. Hosszú idő töprengése után úgy döntőt mindig lesz, valami olyan dolog mit Gergőnek meg kell csinálni. Nagyot mosolygót, na, majd meg lássuk mit is tud ez a legény és bebizonyíthatja érdemes e leányunk kezére. Másnap apa elkezdte a próbát, de a legény állta a sarat mindent megtett mit kértek tőle hisz életénél jobban szerette kedvesét és közben mit sem sejtve apósa tervéről. Ezt látva rájött ez így nem jó és egy rafinált dolgot talált ki a Gergőnek. Másnap így szólt, na, fiam itt az elemózsiád és a vized menj az erdőbe annak is a közepébe ott van egy odvas lyukas fa. Verjél bele éket s dugót, azért mert ott lakik az álommanó. Ki eljár, hozzánk s elviszi, álmunkat. Ezért nem tudunk pihenni és aludni. A legény e kevés tudással elindult meg keresni a fát. amiben az élete múlat ronda ráncos állom manó lakot. Megtalálva akárhogyan nézegette még őnála is nagyobb volt a lyuk az öreg tölgyön. Törte a fejét, de sehogyan sem találta a megoldást. Na, majd meglessem, elkapom, és haza viszem, akkor megkapom a kedvesem. Jól meghúzta a kulacsát. De mibe tegyem, s mibe vigyem haza és hogyan? Megvan, belekötöm a szakajtóbba. Esem, jó, mert ha nagy nem fér bele. Erősen agyalt a meg oldáson majd nagyot nevetet és kihúzta nadrágjából a madzagot. Hurkot csinált belőle ő meg mellé ült fogva a madzag végét. Nem is vette észre, hogy feje fölött játszadozó mókusok vannak, míg fejére nem eset egy alma. Felnézet és sehogy sem értetette. Lehunyta szemét mire felébredt már ékesen ragyogott a napmosolygós arca. Sehogy sem értete, hogy mi történt vele. Nagyot nyújtózkodót milyen jó volt egy kicsit szunyókálni. S meg húzta kulacsát. De csak várt és várt újra elálmosodót így még az utolsó kortyot is kihúzta kulacsából. Szemét alig bírta nyitva tartani. De csak várt tovább várt, de a manó sehol se volt. Feltápászkodót s elindult haza fele mikor leeset a nadrágja és kilátszót a pendelye így keresztüleset a saját nadrágján. Mérgesen felállt. Egyik kezével felhúzta a nadrágját.  Kereste a madzagját mikor meg pillantotta a földön a hurkot.  Erősen törte fejét mire rájött, hogy mi is volt. Bele szagolt kulacsába érezte, hogy valami fura dolog volt benn mitől elálmosodott. Ereje elhagyva hiába akart előre lépi össze eset s oly horkolásba kezdet, hogy minden madár elrepült a közeléből s a vadak is elszaladtak a közeli hegyek meg úgy remegtek, mint ha fáztak volna. Jó idő után meg ébredve vissza fűzte a madzagot a nadrágba és a közeli patakhoz tántorgót hol meg mosta arcát. Mikor visszanyerte emberi mi voltját haza indult a kedveséhez. Ki oly keservesen sírt, hogy könnye mind záporeső hagyta el szemét. Már bokáig állt a könnyében mikkor felemelve fejét látta jön a kedvese bandukolva. Nagyon meg örült neki. Hol voltál már két napja, hogy elmentél?

  • Két napja nem értem? S a manót sem találtam, és a kulacsomban is valami álompor volt. mos már semmit se értek kedvesem.
  • Tudod, mivel nem teljesítetted mit apám kért így nem lehetek a tiéd. Elment utánad s látta, hogy alszol ott szundikáltál békésen a fa tövébe.
  • De kedvesem bebizonyítom, mennyire szeretlek, hogy talpra eset vagyok, hogy de apja tajtékzó haraggal jött ki és elzavarta a fiatalembert. Lányát meg bezavarta házba, hogy ölöget rítt e mihaszna után. Másnap apa állt az ajtónál várva lányát ki meg is jelent. Sudár magas termetét fekete selyemruha takarta barna haja vállára volt leeresztve. Lábán nehéz harisnyával. és rajta fekete bokacipő. Mától én, kísérlek az urasághoz. nehogy találkozz Gergővel. Elérve a palotát apa izgatottan kérdezte találkoztál az urasággal vagy bárki mással innen a kastélyból?

- Nem senkivel, de tudja mit édesapám, ha nem lehetek Gergőé, akkor a falu legrondább legbutább emberhez megyek férjhez, ha tetszik hanem. De a palotához van kulcsom monda a lány.

- Na, akkor eredj, menj, majd jövök érted.

- De édesapa nem vagyok gyerek különben is már évek óta egyedül járok át az erdőn, a patakot hagyom magam mögött a sötétséget a csillagok ezerfényű ragyogó arca világítja meg utamat. A baglyok meg kísérik léptem

- Igen tudom, de a manó ki követ az erdőbe és nem alszol végette.

- Jaj, apa hagyjál, már csak képzelődsz, alszom, annyit-amennyit kell.

- Elég már többször láttam, hogy követ messziről.

  • De apa te leskelődsz utánam?
  • Nem csak vigyázok rád értsd meg és elsétált. Lányát ott hagyva. Éva nem találta helyét sehogy sem tudta apját kiverni a fejéből. Beérve felvette fehér keményítet kötényét és befűtőt majd feltette az ebédet. Közben énekelt és dudorászót. Nem sokára hallotta, ahogy az ajtó csapódót. s valami nyikorgott. Ahogy az ajtófele fordult egy emberi árnyékot látott elsuhanni. Na, az uraság most ment el gondola. Erre valami érdekes dolog kelltette fel a figyelmét. Nagyra nyitotta szemét s meg dörgölte nem hitte el mit látott. A sarokba táncra kelt a söprű. Odalépet megnézni meg győződni róla. De csak egy lukas fal volt, amit egy függöny takart. Visszament a teknőhöz hogy dagasszon kenyeret. De eltűnt a víz az edényből és csupa liszt volt minden körülötte. Hű mennyi furcsaság történik ma. De hogy tűnhetnek, el az edények mit kirakok nem értem? Majd elment kitakarítani az emeleti szobákat és kandalokat befűteni, hogy meleg legyen az uraságnak. Mikor zajt hallott az ajtó felől. Felkapta fejét. Egy hatalmas sárkány árnyékát látta meg a falon. Kinyílott az ablak hol a nehéz csipkefüggöny táncra kelt. Most érezte először, hogy igazán fél. Arra gondolt meg futamodik. Mikor apró kopogás rázta fel. Lenézve látta, hogy egy kisegér szalad keresztül át a szobán. Na, mára elég lesz a sok fura dologból. Sietve befejezte dolgát mire estére ért elvégzett mindennel igen csak elfáradt. Leült, hogy szuszanyón egyet, de elbólintott. Egy hideg csontos hosszú ujjú kéz fogta meg. Erre rémülten felriadt és nagyra tárta aprócska álmos szemét. Még a hideg is végig futót rajta rémülettel együtt mikor felismerte, hogy egy boszorka áll elölte. Ki oly csúf volt, hogy szörnyet lehettet halni tőle. Meghajlott éget arcú hegyes orrú dülledt szemű asszonyság volt. Alig kapót, levegőt jól szemügyre véve az érdekes kinézetű hölgyet ki hegyesen bekötött feje a fekete ruhában állt előtte. Mire magához tért már otthona előtt a gádoron, a lócán feküdt. Apja felfogta és bevitte az eszméletlen gyermekét és lefektette. Mire nem soká kinyitotta szemét felnézet mi történt?
  • Semmi csak pihenj valaki zörgetet s mire kimentem már csak te voltál ott künn a lócán.
  • -Értem, de képzeld az uraságnál mennyi furcsaság dolog történt.

Másnap korán felkelt hisz mosni kellet neki az uraságnak. Törte a fejét, hogy mit keres ott annyi kicsi ruha, de csak egy cédula fogadta. Kérem kisasszony e pár dolgot is szíveskedjen kimosni és ne kérdezzen semmit. Majd jövök. Nem kell megvárnia nyugodtan, menjen haza mind mindig. Éva neki ált kimosni folyamatosan mángolta a mosószappanos ruhákat már majd leszakadt a keze mire végzet. Ezután

 bement a szobába hol egy névre szóló virágcsokor fogadta. mellette egy levélke

Kisasszonykám!

 

Ezt kérem, úgy olvassa mind egy vallomást. Tudja, már régóta tetszik nekem Az első pillanatban önbe szerettem mikor megláttam a konyhában. Kérem, bocsássa meg nekem ezt az érzést. De nem tudom tovább titkolni mit is jelent nekem. Hálásan magába szerettem így meg szeretném kérni ez után is, és ha megengedi személyesen is meg teszem. Legyen a feleségem Költözőn ide. Kérem!

Éva lenézet az asztalra hol megtalálta a csodálatos gyűrűt mi ezer nyelven mesélt. Majd folytatta az olvasást Maga az első kit szerettem kivel szeretném le élni az életet. kérem, könyörgöm, fogadja, el sokat jelentene nekem.

Hogyan is lehetne hisz soha nem találkoztunk s egy szót sem váltottunk Nevetett és közben egy kissé bosszankodott levélen. Bár merre ment minden hol vörös rózsa feküdt kínálva báját. Egy külön szobába lépet ahol a levegő meg szorult torkában.  S a könny lépet szemébe mikor meg látta az ágyon a mesébe illő csodálatos álomszép fehér ruhát. Alatta egy hozzá illő cipőcske volt. Merengéséből a gazda cicái riasztották fel. Magát szembe találta azzal a fekete ruhás érdekes arcú boszorkával. A lány rettentően meg ilyet érezte reszket a félelemtől, ahogy felé nyúlt és mosolygót. Ne ijedj meg gyermekem. De Éva elfutott. Egy másik kéz fogta meg visszanézve még jobban meg rémült mikor meg látta a kis növésű törpét. ahogy a lukas falnál állt, amit egy függöny takart. Majd hívta a lányt a lyuk felé. A boszorkány formájú néni közeledet így hamar gondolkodás nélkül bepréselte magát a résbe. Mi egy rejtett folyosó volt. Éva követte, míg egy gyönyörű rózsa kertbe vezette. Egy hatalmas nagy harangvirágban ült és uralkodót a méhkirálynő. Körülötte hatalmas nagy rózsák s más virágok. Fen egy hatalmas királyliliom minek tetején egy Főnixmadár kellette fiókáit. A kertet hatalmas gyümölcs, fák eperfák és csilingelő szőlők vették körbe. Különbféle dallamokat játszottak a gyümölcsök és virágok. Mire a méhek táncolva gyűjtötték a port. A vendég csak ált s bámult nem találta a szavakat. A kicsi ember csak mosolygott. lementek a folyópartra hol a halak és a békák versenyeztek a legjobb úszó díjáért az utazó meg dörgölte szemét és szívből kacagót. Nem sokára felzárkózót a vezetőjéhez s együtt haladtak tovább, míg el nem értek egy kis házhoz. Benyitva látta, ahogy a cicák fürödtek a csapból folyt tejbe. Az egerek a cicák körmét reszelgették.  Tovább haladva egy magas jó képű fiatalember jött velük szembe. Kürt logót az oldalán és egy távcső a nyakában. Oda érve üdvözölték egymást és mély beszélgetésbe kezdek. Mire egy hatalmas rózsa csókról kapót a legénytől. Ki meg hívta a palotában. Belépve sok kis gyerek szaladgált és kiabált a vidám gyerek kacag üde vidámság töltötte be a helységet. A fiatalember belépet egy helységbe onnan hercegi pompába jött elő. Bele fujt kürtjébe és egy nagy könyvespolc fordult ki a falból. Minek háta mögött egy bálterem volt. Hol javában folyt a mulatság. A herceg felkérte a lányt egy táncra jól érezték magukat a lovagja karjában nem törődve az idő múlásával csak táncoltak. Hirtelen valami zaj vettet véget mindennek. a vendég csak állt és nézet körbe, ahogy minden szertefoszlik, s eltűnik. Nem hit a szemének. - Na, kérem jól meg tetszet ijeszteni bennünket.

-Tessék, hol vagyok mi történt, hű de sajog a fejem és az összes porcikám.

- Ne aggódjon, itt van nálam a kastélyba.

- Igaz nem tudom mi történt valójába csak azt, hogy a fejem jól bevertem.

-Igen és sajnos a lába is eltört így nem lehetett mozgatni. így elhívtam a szüleit magácskához.

- Atya ég maga az uraság az a szőrős szívű királyfi kegyetlen lelkű hideg ember kiről nyit halottam?

- Igen az mosolygott mért maga is kisasszony el szeretne futni? Hát csak tessék nyitva az ajtóm és elkezdet szívből nevetni. Hagyjuk, piheni, a kisasszonyt kérem. ha gondolják mellette levő szobában piheni, térhetnek. Majd én vigyázok a lányukra. Rendben és elindultak apa kézen fogta nejét és elindultak a szobába mit az uraság felajánlott nekik.

Anya az ajtóban hírtelen meg torpan, apja ne menj tovább ott a törpe a manó ki ellopta az álmot mondta meglepődve.

-De anya hisz tudod ezt csak mi találtuk ki és elkezdet nevetni.

  - Lehet, de néz csak oda ott az ablaknál, nem is sejtve, hogy az uraság hallja.

 Majd felkacagót ékes hangjával.  Asszonyom nem tetszik a rózsa?

 - De, de a törpe olyan meggyőző. Apa abba hagyta a nevetést.

- már értem, a kertészem a fiam a mindenem egy kicsit mélyre nőt jegyezte meg az uraság.

- Értem ne haragudjon.

- Ugyan már dehogy haragszom, azt gondom sok mindent meg kell, beszéljük

 - Igen szerintünk is.

 - Rendben, de először térjen magához a lányuk.

- Igen igaza van asszonyom, de most elárulom, hogy a férje kit látott erdőben az a manó az én fiam volt, így vigyáztunk a lányukra. Ő követte. gyere, ide Gyurka! Gyere apához. és intett a pici embernek. ki boldogan szaladt.

Hát az uraságnak is csak a térdéjig ért perig már elveszette zsenge ifjúságát. Kezei oly kicsinyek aprócskák voltak. Gyurka csak nézet nagy barna szemeivel. mindent értet csak nem beszél.

  • - Értjük bocsánat kérünk.
  • - Nem történt semmise, ha gondolják, átölelhetik.
  • Köszönjük megtiszteltetés.

Gyurka nagyon boldog volt mikor megölelgették. másnap mikor kora ködfátyol ezüstös függöny mögül beköszöntött a nap a szobába. a lány szeme felpattant. Felnézet nyújtózkodót s fel szeretet volna kelni, de valami nagyon nehéz volt s meg gátolta bene. Forgatta fejét és látta az uraságot a nagykarosszékben aludni. a szoba tele friss vágót virággal.

Egy tálcát látót haladni rajta finom reggeli tea kávé és a virág a lány rémülten dörgölte szemét majd felsikoltót a rémülettől. Mire a z uraság felriadt

  • Mi a baj? De a rémült lány nem szólt csak nagy barna szemeivel bámult az apró embere
  • Értem Gyurka gyere, csak ide intet fiának lány semmit nem szólt. Tessék itt a reggeli és mosolygott.
  • Ő ki ?
  • Ő a fiam Gyurka a kertész ő a mindenem ő vigyázzot mindenhol magára kisasszony ő követte, míg haza nem ért úgy nem gondolta, hogy hagyom magát egyedül haza menni a sötétben erdőn keresztül
  • Érdekesen kicsi állapította meg.
  • Igen tudom, kisasszony kérem.
  • Tudom nem a leg alkalmasabb és nem a megfelelő, de kérem, legyen a feleségem és Gyurka barátja kérlelte az uraság.
  • De uram én csak a 
  • Tudom, de nem úgy tekintek magára kisasszony.
  • Hagyjuk, a kisasszonyt Éva vagyok.
  • Én szerelmes vagyok magába már az első pillanatok az első perctől és beletúrt fekete hátra fésült hajába és leült az ágy szélére.

Erős hatalmas tenyerébe fogta Éva dolgos kérges kezét és meg csókolta a lány kérdőn nézet rá.

  • Igen tudom, min mindenre a felelete kap és utána is ráér válaszolni.
  • Rendben mondta halkan.
  • Akkor fogyassza el a reggelit.
  • Kérem, tartson velem és kacéran nézet az uraságra szeme sarkából meg vizsgálva látta mily hatalmas erős testalkatú mikor végeztek Gyurka elvitte a tálcát meg igazgatta a vánkost és takarót. Majd beengedte a szülőket
  • Most távozok engedelmükkel.
  • Anya hogy kerültem ide mi lett velem?
  • Baleset kincsem meg csúsztál és leestél a lépcsőn és a vágódástól a lépcsőfokokban eltörőt a lábad.
  • Értem és a fejem?
  • Igen a falnak vágtad neki a kisember ment el az orvosért és az uraságért ök. hoztak fel ide.
  • Hát ez érdekes szóljatok az uraságnak, hogy jöjjön be. rendben

Károly nagy léptekkel lépet a szobában.

  • Igen mit óhajt át én hercegnőm,
  • Kérdésem volna, lehet, hogy bántó lesz, habár nem szeretném meg bántani, ha lehet, válaszoljon
  • Rendbe természetesen. Rendbe akkor ide ülök az ágy széléhez s hallgatom, fehér keményítet ingjének  úja könnyökig feltűrte előtte fehér keményítet kötény. hallgatom mi történt velem, hogy kerültem ide.

-      -  Ahogyan már a szülei említetek, meg csúszót itt fen a lépcsőn és legurult.

 - Ki volt az a fekete ruhás igen furcsa ijesztő kinézetű asszony?

-  Biztos édesanyámra gondol őt láthatta perig öt nem nagyon lehet látni, mert, el van égve az arca és nagyon ronda lett akár a keze. Tudja fürdetni szeretett, volna, leöntötte a teknőbe a vizet az úr mély levegőt vett szemében a kristályfényű könnyragyogott. Ekkor apám megütötte és beleesett a forró vízbe.

- Bocsánatot kérek, de tudja a táncoló seprű, sárkány és a többi furcsaság.

- Igen, tudom Gyurka próbálta megtréfálni félt, hogy ha igent mond, öt nem fogom szeretni. hisz édesanyja meghalt mikor megszületett. Ez a palota is az övüké volt. de hát e szörnyűség során örököltem meg akárcsak azt, hogy hideg és szőrös szívű vagyok. Még valami?

--  Igen önhöz megyek feleségül.

-  Tessék.

-  Jól hallotta, ha szeretné, igen önhöz megyek. Kérem, rendezze el mimnél előbb

- És mi lesz Gyurkával kérdezte aggodva az uraság?

- Mi van vele, Ő itt marad velünk hisz önhöz tartozik rendben.

- Igen, de szeretném, ha szülei is itt maradnának hisz nagy a palota.

 -  Rendben, ha így szeretnéd. Gyurka boldogan kacagott és ült közéjük Másnap az uraság belovagolt a közeli faluba és kihirdette, hogy mindenkit meghív a közelgő menyegzőre így az Óperenciás tengerről is érkeztek vendégségbe. mindenki bátran kereste fel, gondjával, bajával. majd egy szép napon felesége ikrekkel ajándékozta meg őket. Egy kisfiú és egy kislány hetedhét országról jöttek a jó kívánságok

Stern Ilona, amatőr autódidakta alkotó

Stern Ilonának hívnak, Zircen születem az Úr 1969. évének forró nyarán. Gyermekkoromat a Bakony szívének városában töltöttem. Egyszerű munkáscsalád gyermekeként nőttem fel. Már régóta foglalkoztatott a versírás, és minden, mi az irodalomhoz kötődik. Közben autodidakta módon próbálgattam szárnyamat, Gondolataim sokszor fordultak meg a versírás,és más műfaj körül,és valahogy úgy éreztem, hogy ami bennem van meg ke...