Cigánylány

Cigánylány.

Cigánylány

Vörös rúzs virított, 

a lány ékes ajkán.

A hold fénye járt táncot,

éj-fekete haján.

Kreol barna bőre,

gyémántként csillogott.

Nagy fekete szemeivel,

szótlanul pislogott.

Megszólalt a hegedű,

sírni kezdtek a fák.

A barna lány egyedül,

magányos táncot járt.

Ledobta a cipőjét,

és mezítláb folytatta.

Jobbra-balra lépkedett,

nagyokat dobbantva.

Két kezével a szoknyáját,

kecsesen forgatta.

De szíve legmélyén Ő, 

össze volt roskadva.

Játsz hangosan hegedű,

hogy ne gondoljon a holnapra.

Mert hűtlen szeretője Őt,

csalódottan otthagyta.

Szívét a dallam újra,

szerelemre lobbantja.

Táncolj cigánylány,

a fájdalmad elhagyva.

Sötét este volt már,

kint ültek a tónál.

Egy délceg ifjú dobbantott,

a lány elé némán.

Együtt táncra keltek, 

szívük hevesen vert.

A lány fekete szeme akkor, 

könnyekkel megtelt.

Visszasírta a hegedű,

az Ő hűtlen párját.

Hogy valóra váltsa,

a barna lány álmát.

De a zene elhalkult

nem szólt már többé.

És a lány megfordult 

Eltűnt mindörökké.