Szolgálólány

Szolgálólány.

Cigánylány

Vörös rúzs virított, 
a lány ékes ajkán.
A hold fénye járt táncot,
éj-fekete haján.
Kreol barna bőre,
gyémántként csillogott.
Nagy fekete szemeivel,
szótlanul pislogott.

Megszólalt a hegedű,
sírni kezdtek a fák.
A barna lány egyedül,
magányos táncot járt.
Ledobta a cipőjét,
és mezítláb folytatta.
Jobbra-balra lépkedett,
nagyokat dobbantva.

Két kezével a szoknyáját,
kecsesen forgatta.
De szíve legmélyén Ő, 
össze volt roskadva.
Játsz hangosan hegedű,
hogy ne gondoljon a holnapra.
Mert hűtlen szeretője Őt,
csalódottan otthagyta.

Szívét a dallam újra,
szerelemre lobbantja.
Táncolj cigánylány,
a fájdalmad elhagyva.

Sötét este volt már,
kint ültek a tónál.
Egy délceg ifjú dobbantott,
a lány elé némán.
Együtt táncra keltek, 
szívük hevesen vert.
A lány fekete szeme akkor, 
könnyekkel megtelt.

Visszasírta a hegedű,
az Ő hűtlen párját.
Hogy valóra váltsa,
a barna lány álmát.
De a zene elhalkult
nem szólt már többé.
És a lány megfordult 
Eltűnt mindörökké.