Kép forrása: Saját AI szerkesztés
Cinege a télben.
Magányos a cinege, nincsen most társa.
Elbújt a medve, a sün és minden barátja.
Hideg szellők fújnak, lengetik az ágat.
A kis cinege csak kapaszkodik, figyeli a tájat.
Eltűntek a színek, egy uralja most a helyet.
Vastag hótakaró lepte be a fákat, az egész hegyet.
Lehunyja a szemét, emlékszik a nyárra,
Ahogy játszottak ők együtt, a sün, a medve és a többi barátja.
Kuporog ott csendben, dalolni sincs kedve...
– Vajon mikor bújik újra elő Brúnó, a medve?
Hópelyhek hullanak, mint pitypangernyők a nyáron.
– Tavasszal majd együtt leszünk. Jaj, de nagyon várom!
Ezt a mesét írta: N.N.Choo Amatőr író
2013-ban kezdett érdekelni az írás. Gyerekeknek szóló történeteket nem igazán írtam. Azonban 7 éve a kisfiamnak az ő illetve a saját szórakoztatásomra megírtam egy verset, amit később kis képekkel illusztrálva, ki is nyomtattam. Az óta lapult a gépemen, most pedig jött egy gondolat, hogy megosztom másokkal is. Remélem elnyeri a tetszését annak, aki olvassa! ☺️