Mimi a zebra

Mimi a zebra.

Mimi a kis zebra lányka, 
messze lakott Afrikában. 
Hat fiú testvére volt, 
de lehet, hogy több... talán nyolc? 
Már nem emlékszem pontosan,  
de az biztos, hogy kis helyen laktak sokan,
egymás hegyén, hátán szorosan. 

Mimi nem szerette a nagycsaládot, ő teljesen másra vágyott.
Szerette volna bejárni egyedül az egész világot. 
Mindent látni, ez volt az ő szíve vágya.
 Egy kis nyugalom és, hogy legyen egy saját, nagy ágya. 
Unta már a meleget,  
úgy gondolta, napozott már eleget.  
– Elmegyek a déli sarkra!
De merre van az jobbra... balra?  

Fel is kerekedett ízibe.
Nem tudom, mindenki elhiszi e,
Mimi csak ment, meg sem állt,
még nem látta a világ minden zegzugát.
Bejárta Amerikát majd Ázsiát, 
átszelte Európát és Indiát. 
Szebbnél szebb tájakat látott,
és nagyobbnál nagyobb ágyakban hálott.
Ám magányában hiányzott neki a testvéri szeretet,
családja, kikkel oly sokat nevetett. 

Kiválasztott egy új irányt,
mit hamarosan meg is bánt.
Déli sarkra vitte útja, de már a gyaloglást is nagyon unta.
Ott rájött nem vágyik másra,
csak a jó meleg szavannára.  
Hisz ki szereti, ha fázik a patája? 
–  Bárcsak maradtam volna otthon,
nem is lenne semmi gondom!
Hiányoztak testvérei egytől egyig mind ahányan;
–  Hiányzik a családom és a szűk kis ágyam!
Nem is gondolkodott, csak szaladt,
hátra hagyta a hideg havat. 

Mikor végre otthon lehetett, 
nem is kívánt már egyebet. 
Játszott ugrált minden báttyal,
így történt a zebra lánnyal.  
–  Higgy nekem, ha mondom!
Mindenhol jó, de legjobb otthon.