Cirmi

Cirmi.

Cirmi cica

Cirmi cica jólesően nyújtózkodott a teraszon a téli napfényben. Márti néni, Cirmi gazdája előzőleg friss csirke májacskát adott neki, amivel teletömte bendőjét. Aztán ívott egy kicsit az odakészített langyos tejecskéből is. Jól lakott. Most egy jókorát fogok aludni a napsütésben – határozta el.

Úgy is tett. Szemeit lehunyta, mély alvásba merült. Fülecskéi időnként megmozdultak, álmában is észlelte a környezeti zajokat.

Buksi kutya azonban nem csapott zajt. A kerítés túlsó oldalán meglapulva leste a cicát, de főként annak tányérját. Nagyon éhes volt már, a gazdái rendszeresen elfeledkeztek róla. A csirkemáj illatát már messziről megérezte és nagyokat kordult a gyomra. Irigykedve figyelte, ahogy Cirmi eszi az ételt. Abban bízott, hogy hagy majd egy-két falatkát a tányéron, amit ő elcsenhet egy adott pillanatban. De nem maradt semmi és most már annak is örült volna, ha kinyalhatja a tányért. De nem mert átmenni a szomszédba, mert a félelme erősebb volt. Még emlékezett arra, amikor Márti néni rajtakapta és lelocsolta a kerti locsolócsővel.

Egy darabig figyelte a macskát, aztán eloldalgott.

Másnap Cirmi macskatápot kapott, amit nagyon nem szeretett. Élénk nyávogással tiltakozott ellene, de Márti néni elmagyarázta neki, hogy ez nagyon egészséges, zöldségek is vannak benne. Nem lehet mindig csirkemájat enni!

Cirmi ezt nem fogadta el. Máj, máj, máj – nyávogta erőteljesen és a nagyobb hatás kedvéért rezgő farokkal ellipsziseket írt le a Márti néni lába körül. De ő kérlelhetetlen volt, otthagyta Cirmit a macskatáppal.

Cirmi elhatározta, hogy megbünteti Márti nénit, nem fog enni semmit. Majd biztosan megijednek, hogy éhen halok – gondolta. Aztán gyorsan adnak májacskát!

Otthagyta az ételt. Buksi leste a túloldaltól, majd, amikor a macska elment, átbújt a kerítésen és behabzsolta az összes tápot. A szeme közben körbe-körbe járt, mert nagyon félt, hogy rajtakapják. De végül is nem bukott le, sikerült mindent megennie. Napok óta először érezte jól magát.

Cirmi közben egyre éhesebb lett és azt gondolta, hogy egy kicsit talán ehetne a macskatápból. A maradék pedig elég lenne ahhoz, hogy megleckéztesse Márti nénit. Talán észre sem venné, hogy fogyott az ételből.

Visszament a tányérhoz és döbbenten látta, hogy az üres, tisztára van nyalva. Most már nagyon éhes volt, odament a konyhaajtóhoz és harsányan nyávogott, hogy felhívja magára a figyelmet. De nem történt semmi, Márti néni nem mutatkozott.

Cirmi egész napja rémes volt, korgó gyomorral mászkált fel-alá, valami élelmet keresve. De nem talált semmit. Most már akár két tányér macskatápot is megevett volna. Próbált aludni, hogy gyorsabban teljen a nap, eljöjjön a reggeli etetés ideje.

Reggel Márti néni ismét megjelent a macskatáppal. Cirmi alig várta, hogy letegye a tányért. Majd, amikor Márti néni elment, Buksi kutya bújt át a kerítésen. Félrelökte Cirmit és nekiállt enni. Nagyon felbátorodott az előző napi sikertől. Cirmi felháborodva fújt és sziszegett, de Buksit nem érdekelte, habzsolva ette Cirmi ételét.

Ekkor Márti néni kilépett a házból és megpillantotta Buksit. Te szegény kutyus! – mondta. Hát neked senki nem ad enni? Kihozott egy másik tányért tett rá jócskán a kutyusnak mindenféle finomságot és Cirmi tányérját is újra feltöltötte.

A kutya és a macska békésen egymás mellett reggeliztek.

Cirmi pedig soha nem tiltakozott többé egyetlen étel ellen sem, mert tudta azt, hogy mások, akik éheznek, mennyire örülnének annak az ennivalónak, amit ő kényeskedve otthagy.