Csak egy erdei séta II. Ősz


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/
  • 2023.
    már
  • 17

A fák között járunk, fogom a kezét.- Siessünk! - mondja - Akarok gesztenyét!Figurákat készítek, meséseket.Gesztenyekirálylányt s hozzá herceget.Kell makk és kökény, piros galagonya,barna, tüskés héj lesz majd a korona. -Keresem az ösvényt, csetlek és...

Kép forrása: Saját

A fák között járunk, fogom a kezét.
- Siessünk! - mondja - Akarok gesztenyét!
Figurákat készítek, meséseket.
Gesztenyekirálylányt s hozzá herceget.
Kell makk és kökény, piros galagonya,
barna, tüskés héj lesz majd a korona. -
Keresem az ösvényt, csetlek és botlok.
Kapaszkodnak belém indák és bokrok.
- Oda nézz!- mondja - De furcsa árnyékok!
Talán itt élnek manók és koboldok.
Miért néma az erdő, ez mit jelent?
Hol van a madárdal, miért nagy a csend?
- Megváltozik minden, búcsúzik a nyár,
új otthont keres a költözőmadár.
Messze repül. Egy melegebb vidékre,
s akkor jön vissza, ha a télnek vége.
Aki itt marad, bírja a hideget,
madár és állat ilyenkor gyűjtöget. -
Egy tisztásra érünk, leülünk kicsit,
talán ha nem mozgunk, látunk valamit.
- Ni csak! Mi moccan? - Két süni toporog.
Súgja a gyerek - Én odaosonok. -
Nem volt elég gyors, visszagömbölyödtek.
Meredtek a tüskék. El sem köszöntek.
Megtörik a csend, most valaki kopog!
- Egy, kettő, három, négy... - halkan számolok.
Koppan és koppan. Hullik a faforgács,
széles fa törzsén egy díszes fakopáncs.
Piros a sapkája, a csőre hegyes.
- Miért fúr és farag? Valamit keres?
- Élelmet gyűjt, vagy odút javít éppen,
hánccsal béleli, ne fázzon a télen. -
Vörös folt mozdul a fa tetejében,
bújik előlünk lombok sűrűjében.
- Jaj az ott egy mókus, annyira édes!
úgy hazavinném, ugye lehetséges!
- Nem menne szívesen. Nézd, ott a párja!
Azt hiszem van több is, nagy a családja. -
Krúg, krúg, krúg ! Kíváncsiskodik egy holló.
Úgy, úgy, úgy! Csúfolja egy cserfes szajkó.
Feleselnek, hogy ki is tudja jobban,
nem maradunk a furcsa hangzavarban.
Bogarak, lepkék, nyüzsög itt az élet,
dehogy van itt csend, ha jobban megnézed.
Reccsen az ág, egy őz jön közelünkbe,
ahogy észre vesz, eltűnik sietve.
- Olyan szépséges! De kár, hogy itt hagyott!
Talán majd egyszer vele is játszhatok.
Kezemből etetném. Bögrémből inna.
Lehet, megszeretne, nem vágyna vissza.
- Neki ez az otthon, nem baj, hogyha fél,
mert leselkedik rá ezernyi veszély.
- Otthon lenni én is szeretek - mondja,
s a kezem kicsit szorosabban fogja.
A forrásnál járunk, köveket keres,
válogat köztük, lapos legyen, kerek.
- Ajjaj! Kígyó! - Ugrik fel ijedten.
- Az csak egy sikló. Ne félj tőle, kincsem!
Ő is megijedt. Látod, hogy menekül!
Már vissza sem néz, hupssz, a vízbe merül. -
Vissza kéne mennünk, esteledik már,
Zenél a tücsök és int a napsugár.
Majd elfelejtettük, miért is jöttünk,
minden zsebünkbe mindenfélét tömtünk.
Van itt gesztenye, piros, zöld, s kék bogyó,
s van még két maréknyi makk és mogyoró.
Feltámad az esti szél. Susog a lomb.
Őszies dallam, de igaz mesét mond.
Összehajolnak mögöttünk az ágak,
búcsút intünk az erdei világnak.

Zagyi G. Ilona, Költő, meseíró

Ezt a mesét írta: Zagyi G. Ilona Költő, meseíró

1967.-ben születtem. Nógrádmegyében, Csécsén élek, verseket, mese-verseket, gyerekverseket. írok. 2013.- óta megtalálsz, több mesés, és irodalmi oldalon.


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a versről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!