Csillagbarátok


http://mocorgohaz.hu/
  • 2024.
    jan
  • 27

     A Nap-apa ma is végigjárta mindennapi szokásos útját, útja során éltető erejét adta fűnek, fának, virágnak s az embereknek. A Nyugat kapujához érve sétabotját a sarokba támasztotta, a kaput szélesre tárva belépett rajta és átadta helyét az éjszakának. ...

Kép forrása: tengr.ai

     A Nap-apa ma is végigjárta mindennapi szokásos útját, útja során éltető erejét adta fűnek, fának, virágnak s az embereknek. A Nyugat kapujához érve sétabotját a sarokba támasztotta, a kaput szélesre tárva belépett rajta és átadta helyét az éjszakának. Ma az égboltot nem tarkították sem haragos felhők, sem békés bárányfelhők, ezért az éjszaka elővette a mindig jól működő varázspálcáját, s egyre erősebb fényben úszó csillagboltot varázsolt a csillagfényre éhes kék égre. Felkeltette a csillagokat nappali álmukból, akik fénypompában tündökölve vették tudomásul az éjszaka ébresztgető varázsát. Az erős fénnyel világító csillagok igen hamar felébredtek, úgy csillogtak, villogtak, mint a fenyőfára helyezett színes karácsonyi fényfüzérek, míg a gyengébb fényűek még nem egészen tértek magukhoz, s tértek vissza nappali álmukból. Mert a csillagok nappal alszanak, s az éjszakában látják el áldozatos, segítőkész és felelősségteljes feladatukat.

      Mindeközben itt lent a Földanyán tavaszi, mondhatni nyárias szellő simogatta a haragoszöld és a nyárias szellőben ringatózó fűszálakat, akik mélyre hajolva köszönték meg, hogy szellő barátjuk kellemesen csiklandozza karcsú és kecses derekukat, s bársonyos ruhájukkal fűágyacskákat készítettek a lefeküdni kívánó emberek számára.

      Flóra és Lili elhatározták, hogy új barátokat szereznek, így hát amikor a csillagos égbolt erre lehetőséget nyújtott számukra, lefeküdtek egy-egy fűágyacskába, egymáshoz annyira közel, hogy megfoghatták egymás kezét és tekintetüket a csillagos égbolt felé irányították.

     Flóra egyenesen felnézett a mindenség közepébe, majd az északi, majd a keleti, majd a déli, és végül a nyugati féltekén fürkészte a csillagokat. Egyszeriben megakadt a szeme egy szerényen fénylő kis csillagon, akit már nem csak látott, de hallotta is azt, amit a fülébe súgott: „Engem válassz, kérlek!” Flóra megérezte a kis csillagból felé irányuló szeretetet, boldogságot és örömet, s szeméből olyan fényt sugárzott a csillag felé, akinek a fénye ettől egyre erősebb és erősebb és egyre simogatóbb lett, s még egy örömkönnycsepp is megakadt a szeme sarkában. Téged választalak, mondta határozottan Flóra, igaz barátommá fogadlak, s kérlek, hogy fényeddel világítsd be nekem az utamat, mutasd az útirányt, az úti célt, amely felé töretlenül kell haladnom.

     Közben Lili sem tétlenkedett, serényen matatott a hatalmas csillagdobozban, pont úgy, mint amikor a szoba sarkában pihenő játékdobozban keresi legkedvesebb játékát. Egyszer csak ő is suttogást hallott, s az ő szeme is rátalált arra a csillagbarátra, aki szintén szerényen ezt súgta a fülébe: „Én pedig a te barátod leszek, ugye elfogadsz engem.” Lilinek csillogott a szeme, s fényével oly erőt sugárzott újdonsült csillagbarátja felé, hogy annak fénye megerősödött és megsokszorozódott. Téged választalak, felelte határozottan Lili, majd egybehangzóan mondták közösen, mi egymást választottuk.

     A két testvér, jelezvén, hogy megtalálták csillagbarátaikat, még szorosabban fogták egymás kezét.

     Így most bővült a család, mától fogva már négyen fognak aludni a jó meleg ágyikójukban.

     Elszaladt az idő, Flóra és Lili összetették két kis tenyerüket, s új csillagbarátjukat, mint hímes tojást a tenyerükbe helyezték, most már négyen mentek be a fürdőszobába, s lefekvés előtt jó meleg fürdőt vettek. Puha-pihe pizsamát öltöttek magukra és lefeküdtek puha-pihe ágyikójukba. A lányok megosztották takaróikat fényes csillagocskáikkal, egymást átkarolva, egymáshoz simulva és egymást érezve mély álomba merültek. Álmukban új csillagbarátaik kalauzolták őket egy hatalmas csillagtenger hatalmas csillaghajóján.

 

Schmidt Károly, 2024. 01. 15.

Schmidt Károly, amatőr

Ezt a mesét írta: Schmidt Károly amatőr

A Poet.hu verses oldalnak már több mint tíz éve vagyok tagja, s már több mint négyszáz versem jelent meg ezen az oldalon. Egy régebben írt versem (dalszövegem) pár sorával mutatkozom be: "Rajtad múlik, hogy lássanak,/Rajtad múlik, hogy várjanak,/Rajtad múlik, hogy szeressenek és/Rajtad múlik az életed.


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Tóth Lászlóné Rita

2024-01-27 17:10

Kedves kis mese volt, a csillagos égboltot mindenki szereti. Szeretettel: Rita