Csillagbarátok

Csillagbarátok.

     A Nap-apa ma is végigjárta mindennapi szokásos útját, útja során éltető erejét adta fűnek, fának, virágnak s az embereknek. A Nyugat kapujához érve sétabotját a sarokba támasztotta, a kaput szélesre tárva belépett rajta és átadta helyét az éjszakának. Ma az égboltot nem tarkították sem haragos felhők, sem békés bárányfelhők, ezért az éjszaka elővette a mindig jól működő varázspálcáját, s egyre erősebb fényben úszó csillagboltot varázsolt a csillagfényre éhes kék égre. Felkeltette a csillagokat nappali álmukból, akik fénypompában tündökölve vették tudomásul az éjszaka ébresztgető varázsát. Az erős fénnyel világító csillagok igen hamar felébredtek, úgy csillogtak, villogtak, mint a fenyőfára helyezett színes karácsonyi fényfüzérek, míg a gyengébb fényűek még nem egészen tértek magukhoz, s tértek vissza nappali álmukból. Mert a csillagok nappal alszanak, s az éjszakában látják el áldozatos, segítőkész és felelősségteljes feladatukat.

      Mindeközben itt lent a Földanyán tavaszi, mondhatni nyárias szellő simogatta a haragoszöld és a nyárias szellőben ringatózó fűszálakat, akik mélyre hajolva köszönték meg, hogy szellő barátjuk kellemesen csiklandozza karcsú és kecses derekukat, s bársonyos ruhájukkal fűágyacskákat készítettek a lefeküdni kívánó emberek számára.

      Flóra és Lili elhatározták, hogy új barátokat szereznek, így hát amikor a csillagos égbolt erre lehetőséget nyújtott számukra, lefeküdtek egy-egy fűágyacskába, egymáshoz annyira közel, hogy megfoghatták egymás kezét és tekintetüket a csillagos égbolt felé irányították.

     Flóra egyenesen felnézett a mindenség közepébe, majd az északi, majd a keleti, majd a déli, és végül a nyugati féltekén fürkészte a csillagokat. Egyszeriben megakadt a szeme egy szerényen fénylő kis csillagon, akit már nem csak látott, de hallotta is azt, amit a fülébe súgott: „Engem válassz, kérlek!” Flóra megérezte a kis csillagból felé irányuló szeretetet, boldogságot és örömet, s szeméből olyan fényt sugárzott a csillag felé, akinek a fénye ettől egyre erősebb és erősebb és egyre simogatóbb lett, s még egy örömkönnycsepp is megakadt a szeme sarkában. Téged választalak, mondta határozottan Flóra, igaz barátommá fogadlak, s kérlek, hogy fényeddel világítsd be nekem az utamat, mutasd az útirányt, az úti célt, amely felé töretlenül kell haladnom.

     Közben Lili sem tétlenkedett, serényen matatott a hatalmas csillagdobozban, pont úgy, mint amikor a szoba sarkában pihenő játékdobozban keresi legkedvesebb játékát. Egyszer csak ő is suttogást hallott, s az ő szeme is rátalált arra a csillagbarátra, aki szintén szerényen ezt súgta a fülébe: „Én pedig a te barátod leszek, ugye elfogadsz engem.” Lilinek csillogott a szeme, s fényével oly erőt sugárzott újdonsült csillagbarátja felé, hogy annak fénye megerősödött és megsokszorozódott. Téged választalak, felelte határozottan Lili, majd egybehangzóan mondták közösen, mi egymást választottuk.

     A két testvér, jelezvén, hogy megtalálták csillagbarátaikat, még szorosabban fogták egymás kezét.

     Így most bővült a család, mától fogva már négyen fognak aludni a jó meleg ágyikójukban.

     Elszaladt az idő, Flóra és Lili összetették két kis tenyerüket, s új csillagbarátjukat, mint hímes tojást a tenyerükbe helyezték, most már négyen mentek be a fürdőszobába, s lefekvés előtt jó meleg fürdőt vettek. Puha-pihe pizsamát öltöttek magukra és lefeküdtek puha-pihe ágyikójukba. A lányok megosztották takaróikat fényes csillagocskáikkal, egymást átkarolva, egymáshoz simulva és egymást érezve mély álomba merültek. Álmukban új csillagbarátaik kalauzolták őket egy hatalmas csillagtenger hatalmas csillaghajóján.

Schmidt Károly, 2024. 01. 15.