Kép forrása: Filip Máté
Decemberi emlék.
Eleséget madaraknak
Fagyvas fenyő téli laknak
Lágy hóesés könnyü szárnyon
Cserépkályhás téli álom
Tajtékos füst, disznótoros
Ropogó üst most a soros
Bundás csizma, víg szó, ének
Arcon mosoly, kicsiny fények
Vályogházon bársony tető
Forraltboron piros fedő
A hóban egy nagyot lépek
Májas hurka lesz az étek
Nagykabáton himzett kötény
Zúzmarává fagyott sövény
Felszáll a köd és a pára
Korcsolya kerül a vállra
Nagyanyóka szava zengő
A kocsi út kerülendő
Végtelen bújócska a hegyen
Ilyen volt a december Perecesen.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ott a táblán a jelem, de, jó, napos lettem! Felveszem a kötényem, óvó néni tetszem? Ha megkérlek, bekötöd? Szépen megköszönöm. Terítem a terítőt, teszek tányért ötöt. Utána öt kanalat, ...
Elolvasom
A száz éves diófa mindennap mesélt a mellette nevelkedő kis fa csemetének. A kis csemete alig várta, hogy az öreg fa rákezdjen a történetekre. Addig is sok sok kérdéssel bombázta a nagy fát. - És m...
Elolvasom
Ma színesben látom a világot, Megcsodálok minden kis virágot. Májusnak utolsó vasárnapja, A föld összes gyerekének napja. Körülöttünk forog a világ is, Színes kavalkád, tarka majális. A ragyogó nap játékr...
Elolvasom
3. rész Úton az iskolába MOST MÁR IGAZÁN TAVASZODOTT: a nappalok nagy részében egyre bátrabban bújtak elő a nap szerény sugarai. Melegebb és melegebb lett. Ennek a kis mormoták egyrészt örültek, másr...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: Rohonka Dalma verses mesék
Üdvözlök mindenkit! Az álom és a valóság határán születnek verses meséim. Az álom embere vagyok , de a valóságról irok. Fogadjátok szeretettel !