Delta kalandjai 1. rész A vadászat

Delta kalandjai 1. rész A vadászat.

Delta kalandjai 1. rész

A vadászat

 Langyos szellők fújtak a hegyek felől melyeknek ormait örök hó borította. Az erdő éledezni kezdett a tavasz jöttére. A madarak csicseregtek, a télen elrejtőzött állatok is előbújtak rejtekeikből. Eljött a bőség ideje. A farkasfalka is vadászatra készült a nehéz és ínséges tél után. Morrak a falka vezére felemelte fejét és üvöltő hanggal jelezte a falkának a vadászat kezdetét. Miközben a hímek vadásztak Morrak párja Hani is nagy dologra készült. Életet adott a kölykeiknek, akik majd a jövő nagy vadászaivá válhatnak.

 Az odú, ahol a telet töltötték és most a kölykök szülőhelye lett mélyen a föld alatt volt. Először lefelé, azután kicsit felfelé ástak mikor készítették, hogy a vízbetörést megakadályozzák. Négy kis hím farkasnak adott életet Hani és gondosan nyalogatta tisztára a vak kölyköket. Nehéz időszak vár rá, míg felneveli őket, de a falka többi tagja is segít majd neki ebben.

 Nyolc hét telt el azóta mióta a kis farkasok megszülettek és már elég nagyok voltak ahhoz, hogy elhagyják az odút, megtapasztalni a világot, ami az életterük lesz a jövőben. A négy kisfarkas közül három naphosszat verekedett, így gyakorolva a jövőbeli vadászatot, míg a negyedik a legkisebb inkább ismerkedett az őt körülvevő világgal. Delta, mert így hívták a legkisebb farkaskölyköt abban tűnt ki a többi farkas közül, hogy minden érdekelte, amit csak látott vagy hallott. Gyakran kérdezgette a falka idősebb tagjait mindenféle dologról, ami körbevette, ám többnyire elzavarták, hogy inkább a többiekkel gyakorolja a vadászat mesterségét. Így nőttek, cseperedtek a kölykök, míg el nem érték a tíz hetes korukat mikor apjuk az alfa-hím összehívta őket az odú előtt.

–Fiaim – szólt hozzájuk Morrak – elértétek azt a kort mikor tanúbizonyságot kell tennetek arról, hogy a falka hasznos tagjai vagytok. Ezért mind a négyen el kell, hogy menjetek külön-külön vadászni. Csak saját magatokra, a tudásotokra és az ügyességetekre támaszkodhattok. Két nap múlva várlak benneteket ugyanitt a zsákmányotokkal együtt.

–Vigyázzatok magatokra és legyen sikeres a vadászat. – búcsúzott tőlük anyjuk Hani.

 A négy kisfarkas a négy égtáj felé szétszaladt, megkezdve ezzel életük első nagy kalandját. Igaz a falka mindig együtt vadászott, ám ez egy próbatétel volt számukra, hogy bebizonyítsák rátermettségüket. Delta eliramodott délre az erdő sűrűjébe és közben nagy kíváncsisággal vizsgálgatta az őt körülvevő fákat, bokrokat. Minden érdekelte ezen a nagy világon. Megszaglászta a sziklákat, fákat, hogy szagnyomokat vegyen így később pontosan tudja majd merre kell visszatérnie a falkához. Részére ez egy térkép volt, ami pontosabb volt, mint amit ember valaha is rajzolt. Többször találkozott állatokkal is. Szarvasok, őzek és nyulak is az útjába kerültek, ám nem volt elég ügyes és erős ahhoz, hogy elejtse bármelyiket is. Az éjszakát egy elhagyatott kis barlangban töltötte éhesen és fáradtan, mert semmit sem tudott egész nap zsákmányolni.

 Másnap már kétségbeesetten keresgélt, hiszen vissza kell még ma térnie a falkájához és valami zsákmányt is kellene vinni magával. Éppen egy kis tavacska partján ült, miután a szomját oltotta, mikoris egy furcsa teremtményre figyelt fel. A tóból úszott ki a partra és négy lábával ugrándozott a fűben. Hosszú nyelvét kinyújtva a legyeket kapdosta el és jóízűen falatozott belőlük. Delta nem ismerte a békákat, ám mint lehetséges préda épp kapóra jött a számára. Nagy lendülettel vetette magát rá és sikerült is megfognia.

 Boldogan indult hazafelé, hiszen teljesítette a küldetést, amiért elindult. Pár óra elteltével a már ismerős vidéken járt és nemsokára meg is pillantotta az odújukat, ami előtt apja, anyja ült előttünk három testvérével, akik már vissza is tértek a vadászatból. Büszkén dobta Morrak elé a békát és testvéreire nézett hitetlenkedve, hiszen mind a hárman kacagásban törtek ki. Kettőjük előtt egy-egy nyúl, míg a harmadik kisfarkas lábainál egy vadkacsa hevert. Azok voltak az ő zsákmányaik.

Morrak csendre intette a kölyköket és megkérdezte: – Mit hoztatok és mit tesztek vele?

–Nyulat ejtettem el és vacsorára fogom megenni. – mondta az első farkaskölyök.

–Én is hoztam egy nyulat és úgy tervezem, hogy reggelire fogyasztom el. – szólt a második.

–Kacsához volt szerencsém. Elteszem jövő hétre hiszen most a falka ejtett el elég élelmet. – mondta a harmadik farkaskölyök.

–Te mit tervezel ezzel a hitvány jószággal? – bökött orrával Morrak a békára, ami Delta lába előtt hevert.

–Megosztom a zsákmányt a falkával. – válaszolta és lehajtotta a fejét.

 Csend lett egy pillanatra. Morrak büszkén nézett legkisebb fiára, miközben anyja Hani szemeiben könnycseppek csillogtak.

–Hu-hú de okos. Hu-hú de jószívű! – huhogta a bagoly a farkascsalád feje felett a fán.