Szépia a szépfiú

Szépia a szépfiú.

– Tiszteletem kedves hölgyem!

udvarolt a szépia.

Tudja anyám csak azt hajtja:

– Nincs másnak ily szép fia.

– Van is ebben sok igazság,

nyolc karomban van erő.

 – Remélem én kedves hölgyem,

magának ez megnyerő.

– Hogyha így van, kérem szépen

legyen az én kedvesem.

Tudtam mindíg, hogy ily csábos

szép tintahal kell nekem.

A kis hölgy bele is pirult

a csodaszép bókokba,

kezet adni gavallérnak

jaj, de csuda jó volna.

Ám, van itt egy kis bökkenő,

ránézett nyolc karjára.

Hetet már másnak elígért,

mindegy, maradt egy mára.

– Már csak egy van, mit nyújthatok,

hetet már lefoglaltak.

Amíg tudom, mindíg adom

szívesen az uraknak.

Meghökkent a gavallérunk

szépia a szépfiú,

otthagyta gyorsan a leányt

okos volt, nem csak hiú.