Béla dilemmája

Béla dilemmája.

  Béla a halhatatlansággal küzdött, de ennek ára is volt, a megújhodás. Annak érdekében hogy valaki elérje a halhatatlanságot tenni is kellett, márpedig nem keveset.

  Pár száz évvel ezelőtt meg kellett küzdenie az elfogadásért, majd a kirekesztés érzetével is. Keresztény ősvalóját átmázolta a rég elfeledettnek hitt gyökerekből táplálkozó barbár szokásokat kereszténnyé tevő törekvés. Megfelelt mindíg a kihívásoknak, így megőrizve a halhatatlanságát. Bár az önbecsülésének nem tett jót, de legalább az örökkévalóság képe ott lebegett elötte.

  Béla megőrizte az öntudatosságát. Tudta, hogy ki ő és hol helyezze el magát a táplálékláncban.

  Néha az eszébe jutott mit meg nem tett annak érdekében, hogy fennmaradjon léte az örökkévalóságig. Szembe menve a természet törvényeivel a nemtelenséget is beválallta és egy olyan szerepet erőltetett magára, ami tulajdonképpen ellenkezett az önképével. Néha elgondolkodott azon, hogy vajon megéri-e, hogy vásári portékává változtassa magát? Igen. Talán. Ára van mindennek, a halhatatlanságnk ez az ára.

  Kár színezni a dolgokat, pedig ezt tették a produktumával. Először színezték, majd hímezték. Tehették, mert ez is a halhatatlanság ára volt. Minden évben egy nap, legalábbis részben róla szól, róla aki más napokon szinte szóba sem kerül, néha talán más vonatkozásban megemlítik.

  Néhány évvel ezelőtt a közösség elvárásának engedve különféle minőségű csokoládékat kezdett fogyasztani, nem törődve az esetleges egészségügyi kockázatokkal. Igen, mindezt a halhatatlanság megőrzése végett tette.

  Ma viszont egy nagy dilemmával találta magát szembe. Vajon megéri-e a halhatatlanságot az, hogy az új világrend érdekében elveszítse örökre a tojásait és Kínában gyártott műanyagjátékok promotálásához adja a nevét.

  Úgy döntött, hogy megéri, megéri a kompromisszumot a neve fennmaradás, döntötte el Béla a nyúl.