Édes bocsok ébredeznek.

Édes bocsok ébredeznek..

Lassan az utolsó hóréteg is elolvadt,

s a medve barlangba langyos meleg áradt,

s a fán,csiripelő kismadarak hangja szállt,

medve mama barlangjába. 

Oly édesen aludtak a pici bocsok,

medve mama mocorog,érzi a tavasz illatát,

s közben mancsával öleli bocsát át,

s kezdődik az új világ!

Már nem fagyos a táj,langyos meleg ,

a rigó is csicsereg,az egér meg pityereg,

elfogyott az élelme, de a két bocs s mamája,

kibújik a napvilágra! 

Először csak a barlang körül nézelődnek,

aztán mamájuk leviszi őket a patakra,

s ott fognak vadászni a halakra, szaladnak 

is ,s gólya repül a magasban!

Tavasz lett,ugrándoznak a halak,

mama medve egyet elkap, aztán még párat,

ő soha el nem fárad,jóllaknak a kicsi bocsok,

nini,ott egy béka totyog!

Patak mellett szamóca bokor,a két bocs 

oda oson,de finom a gyümölcs,de az erdőben

egy farkas üvölt, megrezzennek a bocsok,

s mamájukhoz futnak! 

Most tavasszal s egész nyáron,sok élelemhez

jutnak,kicsik még,de lassan felcseperednek,

na de addig,sokat járnak még a patakra,s már 

ők vadásznak a halakra!

Óva lesi őket távolról a medve mama,

s ha baj van szól,gyertek haza hamar,

a szamóca bokor is csábító,az erdő szélén,

s kisfarkasok vonyítanak az erdő mélyén!

Mennyi új jövevényt hozott a tavasz,

a róka is igen ravasz,vadászni jár, vadkacsára 

fáj a foga,de medve mamától fél, aki most 

vadnyulat fogott,s bocsainak vitte! 

A téli barlang egy biztos menedék,

a két kis bocs igen csenevész,fut s szalad,

lesz finom nyúl falat,s aztán alszanak 

a barlangban,de kelnek holnap hajnalban!