Egy emlékezetes nap

Egy emlékezetes nap.

A nyáron az egyik nap nagyon meleg volt. Ígyhát összepakoltunk és elindultunk a Dunára.  Apa vezetett mi pedig nézelődtünk, a Liza és a Dorina az ablak mellett ültek. Én sajnos középen ültem, de így is jó volt. Amikor odaértünk és kiszálltunk az autóból átmentünk a zsilipen. Jó sokat sétáltunk és megint átmentünk egy zsilipen. Amikor odaértünk a kagylós részhez lepakoltunk és apa elkezdett pecázni. Mi pedig gyönyörű kagylókat gyűjtöttünk. Volt, ami olyan nagy volt, mint apa tenyere, pedig apának nem kicsi a tenyere. A kagylók belseje gyönyörű szivárványos volt a fényen. Találtunk szép csillogó köveket, amik még az árnyékban is csillogtak. Mi ameddig nem volt hideg a víz addig a vízben lubickoltunk. Csak akkor mentünk ki, ha megéheztünk. Egyre gyorsabban ment le a nap és anya azt mondta, hogy lassan kimehetnénk a partra. Mi még benne maradtunk és így anya is bejött. Mindannyian kimentünk a vízből, mert már hűvösebb volt. Előszedtük a sátrat és anya meg apa összerakták. Teljesen besötétedett. Apa pecázott mi pedig elmentünk aludni. Reggel anya azt mondta, hogy evés után még egy kicsit bemehetünk a Dunába. Ettünk és apa már megint nézte a pecabotot. Liza, Dorina és én még bementünk a vízbe. De aztán ki kellet, hogy menjünk, mert elkezdtünk összerakodni. Visszasétáltunk az autóhoz. Belepakoltunk mindent és már indultunk is haza. Hazafelé anya vezetett. Én nagyon örültem annak, hogy a Dunához mentünk. Nagyon jó volt.