Egy madár két szárnya

Egy madár két szárnya.

Egyszer volt, hol nem volt, egy kis faluban élt két fiú: Márk és Bence. A falusiak gyakran látták őket, de mindig külön utakon jártak.

Márk hajnalban már a könyvtárban ült, és a könyveket bújta. Mindent tudni akart a világról. Minden este egy kicsit okosabban tért haza, de a szeme alatt sötét karikák húzódtak, és néha úgy érezte, a sok tudás ellenére valami hiányzik.

Bence másmilyen volt. Szeretett a falu melletti dombon üldögélni, a felhőket nézni és csendben imádkozni. Úgy érezte, ha igazán figyel, Isten maga súgja meg neki, amit tudnia kell. De amikor az emberek kérdezték tőle, gyakran elbizonytalanodott, mert nem tudta pontosan szavakba önteni mindazt, amit a szívében érzett.

Egy napon a falubeliek egy apró, törött szárnyú madarat találtak.

– Szegényke nem tud repülni – mondták sajnálkozva.

Márk előrelépett.
– Az egyik szárnya sérült? – kérdezte. – Van egy könyvem a madarakról. Megnézem, hogyan lehetne meggyógyítani.

Elolvasta, amit a könyv írt, majd bekötözte a madárka szárnyát, és gondosan ápolta is. De hiába múltak a napok, a kis madár nem akart repülni.

Ekkor Bence is meglátogatta Márkot. Figyelte a madárka mozdulatlan testét, és elgondolkodott: vajon miért marad a földön, ha a szárnya már ép? Aztán megértette, hogy nemcsak a teste sérült meg, hanem a hite is.

– Talán elfelejtette, hogy képes repülni – mondta halkan.

Bence imádkozni kezdett. Márk csak sóhajtott, nem igazán hitte, hogy az ima segíthet egy madáron. Nem tudta, hogy az imák leginkább magát az imádkozót változtatják meg. Ahogy Bence egyre mélyebben hitt abban, hogy a madár újra szárnyra kelhet, Márk szívében is megmozdult valami.

És ekkor – minden tiltakozás ellenére – Bence óvatosan a levegőbe dobta a kis madarat. Márk rémülten kapott utána, de még mielőtt elérhette volna, a madárka verdesni kezdett a szárnyaival. Egy pillanatig még tétovázott a levegőben, aztán hirtelen felröppent. Vidáman trillázott egy ágon, mintha soha nem is esett volna baja.

A falusiak összenéztek.
– Lám, lám – mondták mosolyogva. – Mindketten kellettek ahhoz, hogy a madár meggyógyuljon. Márk tudása és Bence hite együtt adta vissza neki a repülés örömét.

Attól a naptól kezdve Márk és Bence is megértette: az élet olyan, mint egy madár. Csak akkor tud a magasba emelkedni, ha mindkét szárnya együtt mozog – az ész és a hit.