Egy mese Edináról

Egy mese Edináról.

A nevem Szabó Edina Sebestyén. Nevezz Edónak, Ednek, Edinek, jobban szeretem, ha Edinek hívnak. Ma áthívtam Norvint, a szomszéd fiút, hogy közösen elkészítsük a házi feladatot. A házi térkép az állatokról. Norvin egy koala, mint én. Egy társasjátékot gyártunk éppen. Nagyon jól néz ki. Mikor Norvin hazament, itt hagyott egy lépeslapot és egy dobozkát- A lapon ez állt: Norvintól Edinek, Kinyitottam a dobozt és egy a nevemet tartalmazó póló volt benne egy szívvel a nyakánál. Köszi, Norvin. Te, kis csibész!

Másnap az iskolában Norvin az első szünetben Firenzével, a vadkutyával beszélgetett. Épp arra jött Hercegnő, a hiéna falka királynője.

-Lassan indulnom kell… -gondoltam magamban, ugyanis mindig megver, mivel nem értek vele egyet. Meg azért is, mert alacsony és kövérkés vagyok. A múltkor is bezárt a folyosói szekrénybe, mert véletlenül odacsuktam a mancsát a WC-ajtóhoz.

El is bújtam a takarítószer raktárba. Jaj, ne! Ez Hercegnő hangja! Füleljünk, mit mond!

Az a kis koala lány az osztályelső? Na, adok én neki osztályelsőt…!

Egy pisszenés és megöl….gondoltam. Jaj, már itt is a baj! Ha-ha-ha-hapciii! Meghallott! Menekülj!

Hercegnő benyitott a szobába és elkapta a nyakamat.

-Léci, ne verj laposra…

-Dehogy verlek! Tudod, csak irigykedtem, hogy osztályelső lettél…

-Komoly? - kérdeztem.

-Hát, igen… Talán felhagyhatnánk a veszekedéssel és durvasággal és élhetnénk békés életet.

Azóta Norvin, Hercegnő és Firenze is jó barátaim.