Egy pók

Egy pók.

Olívia épp mosogatott a konyhában, amikor egy pókot vett észre a piszkos edények között.

- Most mit csináljak? - gondolta.

 - Nem szeretném ha baja esne mégis csak egy pók. Anyukám azt mondta mindig, hogy a pók szerencsét hoz. De mit csináljak most vele?- így gondolkodott magában.

Végül megsajnálta és keresett valamit, amivel ki tudja venni anélkül, hogy hozzá kellene érnie. A kezénél volt az ecset amivel előzőleg festett. Letépett egy papírtörlőt és az ecsettel próbálta ráseperni a magatehetetlen elázott pókot. Elsőre nem sikerült. Másodszorra sem. Már félő volt, hogy a pók nem éli túl a megmentést. De Olívia nem adta fel. Nagyon óvatosan és lassan, sikerült ráhelyezni a papírtörlőre a rémült kis pókot.

-Jaj de jó ez sikerült! Most viszont hova vigyem? Talán az ablakon kiteszem.-gondolta.

Közeledett az ablakhoz, viszont az tele volt virágokkal. Az ablakot így nem lehet kinyitni.  Lepakolni nem igazán szerette volna. Így új ötletre volt szüksége.

-Tudom már! Kiteszem az ajtón kívülre. Ott mehet amerre szeretne és élhet szabadon.

Így is tett. Kitette a pókot a falhoz a földre. A pók egy darabig csak feküdt és feküdt. Még nem tudott mozogni, száradnia kellett. Végül nagyot nyújtózott és útra kellt. Szívében örült, hogy vannak még jó emberek. Egyet kacsintott és ezzel köszönetett mondott.