Kép forrása: Depositphotos
Éhezik az erdő népe.
Varjak szállnak mező felett,
mint egy fekete sereg.
Megdermesztette a tájat
sohasem látott hideg.
Őzek bújnak egymás mellé,
így melegítve egymást.
Vastag hólepel rejti el
erdőmélyi kis tisztást.
Apró egér ássa magát
megfagyott föld mélyére,
ott van vacka és kamrája
gyógyír neki éhségre.
Nagy a szükség tél derekán
éheznek az állatok.
Viszek nekik kis élelmet
jól jönnek a falatok.
Van kamrámban búza, széna
akad még egy pár dió.
Vaddisznóknak kis gesztenye
mókusoknak mogyoró.
Szánra teszem a sok holmit
kiviszem az erdőbe.
Éhezőktől sok-sok hálát
kapok ezért cserébe.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Erdős Sándor Meseíró, író, költő
Erdős Sándor vagyok 1972-ben születtem Mosonmagyaróváron. Tanulmányaimat Budapesten folytattam, mint vegyész és tíz évig a fővárosban éltem, mielőtt szülővárosomba visszahívott a szívem. Nős vagyok 2 fiú és 2 lány édesapja, akik már kirepültek a családi fészekből és önálló életet élnek. Három unokával is megajándékoztak az elmúlt években. Az irodalom szeretete a családomból hozott örökség és nagyon fontos a számomra...