A vándorpatkány

A vándorpatkány.

Úgy döntött a vándorpatkány

véget ért a kóborlás.

Talán kint a város szélén

akad neki is lakás.

Nem jó ez a vándorélet

soha nincsen nyugalom.

A csatornák partja helyett

biztosabb lesz egy alom.

Elege lett a városból

nagyon nagy a forgalom,

még a végén elgázolják

nem kell neki izgalom.

Ki is ment a város szélre

keresett egy szép tanyát,

ahol nyugton aludhat és

megrakhatja a hasát.

Nem is messze a várostól

látott is egy kedvezőt,

puha ágy és tele kamra

várta ott az éhezőt.

Be is surrant azon nyomban

a kamra tárt ajtaján,

csodálkozott jó nagyokat

friss ételek zamatán.

Neki ilyen sosem jutott

eddig maradékon élt,

életében még ilyen nagy

szerencsét nem remélt.

Egyszer aztán morgást hallott

a nyitott ajtó felől,

nagy dühös kutya állt ott és

nem látott a méregtől.

Ő volt itt a birtok ura

a megbízott intéző.

Érezte a vándorpatkány

nem lesz vele elnéző.

Ezért aztán szedte lábát

visszament a városba,

nem kell neki puha paplan

inkább alszik árokba.

Mi is ebből a tanulság?

Legyen elég, amid van.

Ne vedd el azt, ami másé.

Inkább éljél nyugodtan.