Elégedet Lenke

Elégedet Lenke.

Mekegföldjén, falu szélén, élt egyszer egy kecske,
Folyton csak panaszkodott, sosem volt jó kedve.
Mosolyt az arcán nem láttunk, békétlen volt lelke,
Ezért volt az ő neve Elégedet Lenke.

Szóval, Lenke a kecske hölgyemény,
Ki sokat morgolódott könnyedén,
Nem tudott örülni semminek,
Egy barátja sem volt, sejtitek.

Ha esett az eső az baj volt,
De ha sütött a nap, az sem klappolt,
Ha kérdezték, csak megrántotta a vállát,
Jó szó nem hagyta el a száját.

Történt egy hideg, esős estén hatalmas szél kavalkád,
Szomszédba fújta Lenke háztetője darabját.
Lenke vacogott, fázott,
A szobájában állva ázott.

Hamar hatalmas tócsa lett a padlón,
Amikor valaki kopogott az ajtón:
-  Kecske Endre vagyok a szomszéd - mekegte.
- Vissza hoztam a csereped, megjavítom teneked.

Lenke az ajtót kitárva Endrét meglátta,
Rögtön mosolyra kanyarodott a szája,
Ahogyan Lenkének megjavult a lakása,
Úgy enyhült szívében a magánya.

Amint ez megtörtént, Lenke kiagyalta,
Hogy szalad nevet változtatni a mekegföldi hivatalba.
Mától a nevét két T-vel írják,
Így Elégedett Lenkének hívják.