Minden jó, ha jó a vége

Minden jó, ha jó a vége.

Egy szép napon három állatkölyök indult játszani a rétre,

Egy majom, egy szamár, és egy kiskutya a fűre lépve

Megpillantottak egy pöttyös labdát,

Odaszaladtak, és gyorsan fölkapták.

Fogták mindhárman egyszerre,

Egyikőjük sem engedte.

Az volt a helyzet,

Hogy a három jó barát veszekedni kezdett:

- Enyém lesz a pöttyös labda – hallatszott a kutya hangja.

- Nem! Én fogom ezt haza vinni! – kezdődött a majom hiszti.

- Én gurítom a labdát haza! – dobbantott a csacsi pata.

Perceken át így veszekedtek,

Jobban tették volna, ha megegyeznek.

A csacsi így szólt fáradtan,

Mert ő volt itt a legokosabb állatka:

-Okos enged, szamár szenved! – iá-zta,

És a labdán veszekedők közül kiállva

Elszaladt ő gyorsan, bölcsen,

Eltűnt, mint szürke szamár a ködben.

Tovább ráncigálta a labdát a maki és a kutyus,

Nem gondolkodott a megoldáson a két kis butus.

De a labda kicsúszott mancsaik közöl,

És jó messzire röpült,

Mindketten elestek, a földön hevertek,

Rájöttek, hogy semmi értelme ennek.

Nagyon megütötték magukat,

Még jó, hogy nem törték ki a nyakukat.

Majom így szólt, amint észhez tértek:

-Vessünk a veszekedésnek véget!

Kutya mondta

Fejét fogva:

-Igazad van, majom barátom,

Megfogadom okos tanácsod,

Megütöttem a fejem és a hasam,

Kutyául érzem most magam.

A békülésnek az a titka,

Hívjuk a csacsit gyorsan vissza!

A Kutya tölcsért formált mancsából,

Hogy az egész rét zengjen a hangjától:

-Gyere csacsi gyorsan vissza,

A mi barátságunk igen ritka! –kiáltotta,

És mivel nem divat az utálkozás,

És majomszokás az utánozás,

Együtt makogták és ugatták,

Hogy hiányzik, a csacsival így tudatták:

-Gyere vissza barátunk,

Megoldást kell találnunk!

Csacsi is átgondolta ezt az ügyet,

Nem szerette volna tovább lógatni a szamárfület,

Nem volt már duzzogás a szándéka,

És nagyon vágyott már a közös játékra.

Nem kellett várni rá csak egy picit,

Nem is olyan csökönyös, mint hiszik.

Hamarosan hallották a patája kopogását,

Látták hosszú sörénye lobogását,

Nem vívnak már több szócsatát,

Újra együtt a három jó barát.

-Bocsánat!- mondta az ebünk,

-Szeretném, hogy újból barátok legyünk!

Átgondoltam százszor, és mindig oda lyukadok,

Hogy nem haragszom rátok, éppen ezért ugatok,

És tudjuk, hogy amelyik kutya ugat, az nem harap!

Álljon össze újra ez a kis csapat!

Megdobbant a maki szíve:

-Most ugrik a majom a vízbe!

Hogy kié lesz a labda? Hát közös!

Veszekedni ezen fölös!

Álljunk körbe gyorsan,

Játszhatjuk ezt akár nyolcan!

Ment a labda körbe – körbe,

Még énekeltek is közbe,

Utána rúgták a labdát,

Estig abba sem hagyták.

A vitánál sokkal jobb, meglásd,

Ha majomszeretettel szeretjük egymást!

Mostantól szent csakis a béke,

Minden jó, ha jó a vége!