Porcelán az elefántboltban

Porcelán az elefántboltban.

Porcelán az elefántboltban

Volt egyszer egy elefánt,

Anyaga volt porcelán,

Egyhelyben állt folyton,

Ott porosodott egy polcon.

Egy nap történt valami,

Hallotta a szegény gazda szavait:

" Beteszlek a táskámba,

Eladlak a vásárba."

Az volt a gazda észjárása,

Hogy ne maradjon üres a pénztárcája,

Eladja a porcelán fánit,

Hogy megvehessen mindent, amire a családja vágyik.

A városba menet útját egy épület keresztezte,

Szemét az épületen a feliratra meresztette:

"ELEFÁNTBOLT" - ez állt rajta,

Úgy látszik ez a szerencse napja.

A boltba belépve mit látott..

Nagyon meglepődött arcot vágott,

Volt ott elefánt: piros, zöld és kék,

Márvány, műanyag és fém.

Elefántos festmény, fénykép, szobor,

Egy szökőkút mi az ormányán locsolt,

De ezután esett le igazán az álla,

Egy valódi elefánt állt a pénztárban.

És amint elővette a porcelánt a táskából,

A boltosnak is leesett az álla - illetve az ormánya- a látványtól,

Mindig ez a porcelán volt az álma,

Az összes pénzt oda adta érte, mi volt nála.

Mindhárman jól jártak, teljesült a vágyuk:

A gazdáéknak lett nagy házuk, szekrényük meg ágyuk,

A porcelán nem volt többé poros, visszanyerte színét,

A pénztárosnak örökké tartó jókedv lepte el a szívét.