Élet az öreg vízimalomban

Élet az öreg vízimalomban.

   Ezen a reggelen, mindenki meglepetésére apóka egy botra támaszkodva jött elő a szobájából. Lépésről lépésre megállt, és ámuldozva nézett szét. Mindent alaposan megvizsgált. Botjával megkocogtatta a falat, majd arrébb állt. Elsétált a patakig, és sokáig nézte a ladikot. Közben csóválta a fejét.
 - Jó reggelt! - penderedett mellé Katica. 
 - Jó reggelt! - válaszolta a férfi. Majd a molnár feleségére nézett, és ezt mondta:
 - Egyszerűen nem tudom, miért van ladikom, és hogy hova akartam vele menni. - vakarta a fejét az öreg. - Na de majd csak lesz valahogy! - tette még hozzá. 
 - Jöjjön reggelizni! - invitálta Katica. Az asztalnál az öreg kicsit komor, kicsit bánatos fejjel eszegetett.
 - Na ne búslakodjon már! - mondta Regő. - Majd visszajönnek az emlékek! De ha már ilyen ügyesen jár kend, megmutatom a malmot! Evés után körül járjuk! - invitálta Regő apókát.
 - A malmot - mondta elmerengve az öreg. - Az jó lesz - tette hozzá, most már vidámabb arccal. És úgy is lett. Regő végig vezette apókát az egész malom épületen. Az öreg élvezettel nézett körül. Mindent alaposan megvizsgált.
 - De jó itt lenni! Milyen finom illat van. És minden jól működik? A malomkövek jól őrölnek? Van elég őrlető? Milyen a búza? És finom-e a liszt? - tette fel sorban a kérdéseket az idegen. 
 - Nem panaszkodhatok. Bár nem régóta vagyok itt, de van munkám, és nagyon boldogok vagyunk ezen a helyen - válaszolta Regő. 
 - A malom kerekét is megnézhetném? - nézett kíváncsian a molnárra apóka. Szépen csobog e a patak vize a lapátokon? - kérdezte az öreg. Regő örömmel mutatta meg a kereket, hogy hogy forgatja a patak vize. 
 - Ezt a zenét én is nagyon szeretem! - mesélte lelkesen Regő, akinek jó kedve lett attól, hogy valaki ilyen érdeklődve, és nagy figyelemmel hallgatja, amikor a munkájáról beszél. 
 - Jaj! - kapott a fejéhez az öreg. - A mókuskát majdnem elfelejtettem! Na meg el is fáradtam, jó lenne pihenni kicsit. - mondta Regőnek az öreg távozóban.
 - Pihenjen csak! Erősödjön! Nekem most úgyis munkám lesz. Látom, hogy jön egy megrakott szekér. - és Regő is ment a dolgára. Katica, és Ilka mama lementek mosni a patak partra. Közben meglátták az ott kikötött csónakot.
 - Azért ez érdekes, hogy erre vetődött ez a ladik az idegennel. És hogy ennyire érdeklődik a malom felől. - mondta Regő édesanyja. Közben megjött Loncsos a csavargásból, és most vele jött az őzike is. De nem egyedül. mellette lépegetett egy pont olyan aprócska őzgida, mint amilyen ő is volt, mikor Regő és Loncsos megmentette. 
 - Hát meglátogattál minket? És megmutatod nekünk a kicsikédet? - olvadozott Katica, miközben nyújtotta kezét az őzike felé, aki hagyta, hogy megsimogassa. - Gyönyörű az őzgidád! Képzeld! Nekem is lesz ám olyan picikém, mint neked! Pár hónap, és megszületik. Majd én is megmutatom neked! - mondta kedvesen a már távolodó őzikének Katica.
 - Már alig várom, hogy a karjaimban tarthassam! - mondta csillogó szemekkel Ilka mama. Eközben apóka, megetette a kis mókuskát, aki egyre messzebbre merészkedett a szobában. Fürgén szaladgált ide oda, felfedezve minden zegzugot. Amikor apóka kezében meglátta, hogy van még egy mogyoró, villám gyorsan oda kaptatott, elvette, majd keresett neki egy jó helyet, ahova eldugta. Ezt most a szalmazsák alá tette, majd apró kalapáló ütögetésekkel tüntette el  mások szeme elől. Apóka nagyon szerette nézni, hogyan szaladozik ide oda, és gyűjtögeti az elemózsiát, majd dugdossa el, a létező legkülönfélébb helyekre. De közben a gondolatai is összevissza cikáztak a fejében. Ez a malom. Olyan kedves neki. És a liszt illata. Mintha csak egész életében érezte volna. A patak csobogása is olyan ismerős volt. Így tanakodott magában.
 - Legalább te tudod, hogy ki vagy, és mi a dolgod - simogatta apóka a nagy munkában elfáradt kis mókust, aki ügyet sem vetett az öreg dilemmájára. Összegömbölyödve, már az igazak álmát aludta apóka védelmező tenyerében.

További mesék a https://www.esztimese.hu oldalon! “Eszti-mami meséi” Szeretettel várlak ott is!