Emese angyala

Meleg nyári este volt,Csilla a pajkos

kiscsillag ismét leszökött a falu szélére meglesni közelebbről is az

embereket hiába szidta tanítójuk.Nekik ez tilos volt,nem is értették volna

az emberek és csak megrémülnek ha megpillantják őket.Csilla

megpróbált hát sebesen repülni és remélni, ha észreveszik is csak egy kis

fényvilanást látnak.Égszínkék hosszú haja lebegett utána,arany

ruhácskája szorosan simult karcsú derekára,Mire pihegve felért tesvére

Csaba mellé az ikrek csillagképbe már elkezdett halványan világítani 

Csaba dobogó szívvel fogadta.Csakhogy itt vagy aggódom érted mikor 

ilyen messzire mész ,korholta testvérkéjét.De azért kíváncsian érdeklő-

dott a kalandról.Csilla elszomorodva nézett testvérére.

Nem sok jót láttam bátyám,szomorúak az emberek sokszor

veszekednek egymással sokan nagyon betegek.Beszélnünk kell

az őrangyalokkal,többen menjenek le segíteni .Így  is tettek,s mikor az

angyalok hozzájuk értek, szokás szerint megsimogatva és kedves

mosolyukkal üdvözölni őket,komoran hallgatták Csilla beszámolóját.

Összenéztek,ők pont ugyanezt tapasztalták.Gonterhelten indultak to-

vább és mikor visszatértek égi otthonukba önkénteseket kerestek,akik

azonnal indulnak a földre,elfeledve kilétüket,csupán beléjük kődolva a 

segítés iránti vágyat.

Emese anyukája szomorúan hajolt beteg kislánya fölé a kórházi ágyon,

Doktorbácsi is csóválta a fejét a makacs láz láttán.Próbáljanak meg

pihenni ,mondta az esti viziten,aztán holnap meglátjuk.

Másnap délelőtt vidám, tarka vendégek érkeztek az

osztályra piros szívecskékkel az arcukon és krumplival az orrukon.Éne-

kelve, szappanbuborékot fújva mentek oda a kis betegekhez.Az egyik

bohóclány éppen Emese ágyánál állt meg hosszú lufit varázsolt elő óri-

ási zsebéból s hipp-hopp egy cicát nyomott Emese kezébe.A kislány vi-

dáman kacagott a mókás cica láttán és kíváncsian nézegette rejteget-e

valamit mág az a hatalmas zseb.Persze volt még benne más is,kis min-

tákkal teli lapocskákat húzott elő a bohóclány és megkérdezte anyukát

kaphat-e egyet a kislány a karjára.Mikor anyuka igent intett Emese egy

angyalkát választott arany színű ruhácskával.

Te egy angyal vagy?-kérdezte hirtelen Emese.

A bohóclány mosolyogva megnyomta csipogó orrát és és tréfásan

verdesett a kezeivel.Nem hinném hiszen nem tudok repülni,azza lbú-

csút intve elköszönt a vidám társaság ,Emese aznap jó étvággyal ette

meg ebédjét,és a délutáni alvás után mikor jött Doktobácsi boldogan

hallótta a jó hírt.

Holnap reggel hazamehet